Volt egyszer egy néptelennek hitt sziget, amelyen a legkülönfélébb állatok éltek békességben, boldogságban. A közösség tagjai számtalan megpróbáltatáson lettek úrrá a kiöregedett cirkuszi medve, a bölcs bagoly és a hírvivő szarka alkotta triumvirátus irányításával: megakadályozták az üdülőpark építését, egy természetfilm forgatását, és még a neves zenei fesztiválnak is keresztbe tettek.
A sziget életét feldúló ötletek a közeli város alpolgármesterétől származtak, aki ily módon kívánta megszerezni a hőn áhított polgármesteri széket. Legutóbb, éppen az önkormányzati választások előtt állapodott meg egy vakugyár létesítéséről. A megvalósítás helyszínéül persze nem a saját kastélya előtti, korábbi közparkot jelölte ki, hanem történetünk szereplőinek lakhelyét, a szigetet.
Az állatok ugyan nem tudták, mi fán terem a vakugyár, de abban biztosak voltak, hogy az alpolgármester tervéből semmi jó nem sül ki számukra. A sziget bölcs vezérei emiatt nem bízták a döntést sem a véletlenre, sem a szavazópolgárokra. Sok esetet láttak már, amikor az emberek nagy felbuzdulását lenyomta a politika, a legvérmesebb tiltakozások is előbb-utóbb érdektelenségbe fulladtak. Az állatok ezért ismét saját kezükbe vették sorsuk irányítását.
A választások napján a város szavazói a megszokott rendben járultak az urnák elé. Semmi furcsaságot nem tapasztaltak, hacsak azt nem, hogy néhány méhecske – látszólag céltalanul – körözött a helyiségben. A jelenség nem volt szokatlan a településen ilyenkor, nyár elején. A rovarok közül páran a bizottsági tagok kólás poharai körül döngicséltek, mint utóbb kiderült, figyelemelterelő jelleggel. A többiek a fülkékben szorgoskodtak. Ha egy tudatlan vagy elvakult választó az alpolgármesterre kívánt szavazni, egy dongó-aktivista már élesítette is a fullánkját.
A méhek óvakodtak attól, hogy bárkit is megszúrjanak, hiszen nem akarták feláldozni magukat. Manőverük enélkül is sikerrel járt. A választók egy része csapkodással, hessegetéssel próbálkozott, de a többség nem kísérletezett, mondván egy szavazat ide vagy oda úgysem számít. Így esett, hogy a városban már rég nem látott eredmény született: a független jelölt közel 90%-os eredménnyel legyőzte vetélytársát.
A sziget lakossága visszafogottan ünnepelt, hiszen tudták, hogy a korábbi alpolgármester keze még testületi tagként is messze elér. Nemsokára bebizonyosodott, hogy óvatosságuk nem volt alaptalan.
Néhány hónap múlva a megválasztott polgármestert és helyettesét bilincsben vitte el a rendőrség. A szökés, elrejtőzés és befolyásolás veszélye miatt a két tisztviselő nyomban rács mögé került. A vármegye főispánja azonnal a vezetők nélkül maradt város segítségére sietett, és megbízta a korábbi alpolgármestert az önkormányzat irányításával.
A rossz hír hallatán a szarka egyből munkába állt, s folytatta a testületi ülések hívatlan látogatását. Utolsó rejtekhelyét a padláson már nem tudta elfoglalni, mert azt az ideiglenes polgármester különleges szabadulószobává alakíttatta át. A turisták rajongtak a programért, tömegek érkeztek, hogy láthassák amint a Révész eljön a Hercegért, a Kölyökért, a Meglökőért és Lámpásért, hogy elvigye őket az örökre szépek bolygójára.
A szarkának szerencsére nem kellett fényév távolságnyira szállnia az épülettől. Visszatért korábbi megfigyelési helyére, a párkányra. Mivel az ablakokat folyamatosan nyitva tartották, semmi sem akadályozta a hallgatózást.
Még a választások előtt történt, hogy az önkormányzat sikerrel vett részt a nyílászárók cseréjére kiírt pályázaton. A munkát az alpolgármester cége el is végezte, azonban a megvalósításba aprócska hiba csúszott: a tanácsadói és menedzsment költségek túltervezése miatt nem maradt forrás az ablakkeretek cseréjére. A polgármesteri hivatal mindenese, Pista bácsi végül megoldotta a problémát, az újonnan beszerzett nyílászárókat egyéni módszerrel rögzítette a falakhoz. Az ablakok ránézésre működőképesek lettek, igaz, többé nem lehetett zárni őket. Az önkormányzatot legalább az a tény vigasztalhatta, hogy projektjük a lombkoronasétány után a második legnagyobb kattintásszámot érte el a hírportálokon.
A szarka tehát épp ott ücsörgött a félresikerült ablak mellett, amikor a képviselőtestület napirendre vette a Kicsi Duhajról szóló előterjesztést. A megbízott polgármester teljes átláthatóságot ígért pozíciója elfoglalásakor. E vállalás jegyében az összes javaslatot celofánpapíron nyújtotta be, sőt, a papírtakarékosság érdekében, eltűnő tintát alkalmazott, így többször felhasználhatóvá tette az alapanyagot. A Kicsi Duhaj tervezetét olvasás előtt 200 évre titkosította, ezért a testülettel együtt szarka barátunk sem tudott meg sokat a beruházásról.
A megválasztott polgármester és helyettese eközben a rács mögött csücsült, letartóztatásukat a bíróság bűnismétlés és a bizonyítás nehezítésének veszélye miatt meghosszabbította. Az intézkedés jelzésértékű volt a többi önkormányzati képviselő számára, akik a projekt ismerete nélkül is megszavazták az előterjesztést.
A döntést követően a szarka azonnal összehívta a sziget teljes lakosságát. A közgyűlésen a lárvák és kukacok kivételével mindenki részt vett. Mint kiderült, a hiányzók egy közeli település ivóvízhálózatában piliskedtek – bocsánat – pipiskedtek.
A korábban árulónak bizonyult hiéna már rég elszökött a szigetről. Egyesek tudni vélik, hogy mostanában az önkormányzat megbízott vezetőjénél lát el házőrző-védő szolgálatot. Kinézete kissé megváltozott, csökevényes hátsó lábait a környék legmenőbb plasztikai sebésze formálta pitbullosra.
Az állatok aggodalommal hallgatták a szarka rövid beszámolóját a szigetre tervezett beruházásról. A projekt címén kívül mindössze annyi derült ki, hogy egy, meg nem nevezett külföldi befektető szemet vetett szeretett földjükre, amelyen a felhőket is karcoló épületeket akarnak felhúzni. „Az építményeket a holdról is lehet majd látni” – idézte a szarka az előterjesztő szavait.
A beruházás nevét az állatok nem tudták megfejteni. A kicsi szó többek számára ismerős volt: az idősebbek a Naggyal, az Artúrral és az Indiánnal együtt emlegették; a fiatalabbak a közelmúlt egyik, legnézettebb videójában találkozhattak vele. A Duhaj kifejezést leggyakrabban a helyi kocsmát látogatókkal, különösen a gödényekkel kapcsolatban emlegették a sziget antialkoholista klubjának aktivistái. A vádak persze nem voltak megalapozottak, hiszen az ivóban csupán sört lehetett fogyasztani, s azt is csak óvatosan.
A szigetet irányító trojka tagjai napokig tanácskoztak, mire végül megtalálták a megoldást. A külföldi vevő érkezésének napját az őslakosok külső mentőcsapatokkal kiegészülve várták. A befektető és csapata a megbízott polgármester kíséretében, helikopteren közelítette meg a szigetet. Más út nem is állt rendelkezésükre, hiszen a hódok – akik már egyszer kisegítették hőseinket – ismét szétrágták a szigetet a szárazfölddel összekötő, keskeny földnyelvet.
A vendégeket szállító jármű nem tudott landolni a szigeten, amit a hirtelen és váratlanul érkező cunami elöntött. A magas hullámok láttán, a helikopter 180 fokos fordulatot vett, és elhagyta a helyszínt. A delegáció jobb érzésű tagjai szomorú pillantást vetettek a fákra kétségbeesetten kapaszkodó állatokra, akik a röhögéstől – no, meg a nyáron felszedett túlsúly miatt – alig bírták tartani magukat.
Amikor a szarka lefújta a riadót, a sziget körül összegyűlt bálnacsorda tagjai abbahagyták uszonyaik csapkodását, így a rögtönzött cunami gyorsan visszahúzódott a partvidékről. Az állatok megkönnyebbülten másztak vagy inkább potyogtak le a fákról.
A földikutyák, vakondok, ürgék és görények kiváló mérnöki munkával – egy uniós projekt átlagos átfutási idejének töredéke alatt – hozták létre a földalatti, szigetelt üregrendszert, amelyből kissé meggyötörten másztak elő a fára felkapaszkodni nem tudó állatok. Néhányan ugyan kisebb, klausztrofóbiás rohamot kaptak, de a többség vidáman ropogtatta elmacskásodott végtagjait. A mókusok famászó tanfolyamára viszont percek alatt elfogytak a szabad helyek.
A történtek után a külföldi befektető visszalépett a Kicsi Duhaj megvalósításától. A szarka még végignézte, ahogy a delegáció tagjai kikászálódnak a helikopterből, majd illetlen szavakkal illetik az ideiglenes városvezetőt. A hírvivő madár csőre tátva maradt, amikor egyikük – kanduráját, gutráját és agalját hátrahagyva – elmenekült a helyszínről. A szarka megrökönyödése nem volt meglepő, hiszen a sietve távozó befektetőben felismerte a projekt ötletgazdájának fiát, a kicsi Hajdut.
***
Főhőseink korábbi kalandjai a következő honlapcímeken olvashatók:
https://ligetmuhely.com/szitakoto/szitane-kazai-agnes-mindenki-a-szigetert/
https://meskete.hu/mese/iporuru/3499
