Kazai Ágnes: Két választás Animáliában

Az idei nyár a forróság mellett sorsdöntő változásokat is hozott Animália életében.
Az ország egy éve lépett be az Európai Egyesült Állatok Szövetségébe. Az uniós csatlakozás során komoly feltételeknek kellett eleget tennie: államforma-váltás, a többpártrendszer engedélyezése, demokratikus parlamenti választások.
A királyságot évszázadok óta irányító dinasztia, a Panthera-ház nehezen szánta rá magát e lépésre. A tíz éve regnáló XXVII. Leó kijelentette, hogy amíg él, nem ad zöld utat a kezdeményezésnek. Ígéretét betartotta, sőt, halálos ágyán fiát is megeskette, hogy később se engedjen semmiféle, külső vagy belső nyomásnak. A külföldről hazatérő, XXVIII. Leó néven trónra lépő, ifjú király az apjánál felvilágosultabb szellemben kívánta kormányozni az országot. Más választása nem is nagyon volt; az állam súlyos gazdasági, társadalmi válsággal nézett szembe.
A csatlakozási folyamat során a királyi delegáció arra hivatkozott, hogy az Unióban számos, más példa is akad monarchia-jellegű állami berendezkedésre. Tárgyalópartnerei azonban világossá tették: míg más nemzeteknél alkotmányos vagy parlamentáris monarchia épült ki, addig Animáliában abszolutizmus, azaz az uralkodó korlátlan hatalma.
Az udvar erre – látszatintézkedésként – választást hirdetett, amelyen zömében a nagymacskákat tömörítő Royalista Népfront jelöltjei vettek részt, és el is hozták a szavazatok 99,8%-át. A maradékot egy-két, függetlenként induló szerezte meg. Őket és a rájuk voksolókat büntetésből a győztesek eredményváró partiján csőben sütve, kapribogyó-mártással megbolondítva szolgálták fel.
A nemzetközi megfigyelők elfogadhatatlannak találták e körülményeket, és követelték az eredmények megsemmisítését. Mivel az állati uniós választásokra idén júniusban került sor, észszerűnek tűnt ezzel egyidejűleg megrendezni a megismételt, hazai voksolást.
Bár a Panthera-klán szilárdan tartotta kezében a hatalmat, és nem engedélyezte a pártok működését, az eltérő nézeteket valló, illegális csoportosulások egyre-másra ütötték fel fejüket.
A majmok szerveződése egyenesen megkérdőjelezte a hatalmon lévők vezető szerepének jogosságát. Bár elismerték, hogy az oroszlánokat hagyományosan az állatok királyának tekintik, úgy gondolták, hogy globalizált világunk tudásalapú társadalmait a főemlősöknek kellene irányítaniuk.
A növényi táplálékot fogyasztók tömörülését a lakosság jelentős része támogatta. A csoport élesen kritizálta a Pantherák ragadozó életmódját, hangsúlyozva, hogy emiatt az ország szalonképtelenné válik Európában.
– A külföldi újságok sokszor a vadállatok földjeként emlegetik szeretett hazánkat; ez szégyenletes érzés valamennyi állatpolgárunk számára – hangsúlyozta a tömörülés vezetője.
A bányászbéka fedőnév alatt futó mozgalom az alacsony életszínvonalra hegyezte ki mondandóját, de felhívta a figyelmet a magas inflációra és államháztartási hiányra, az eladósodásra és a munkanélküliségre is. A kormányzat válaszul azzal vádolta őket, hogy minden kérdést csak békaperspektívából tudnak szemlélni.
Más csoportok szamizdatjukban kifogásolták, hogy az ország keveset költ oktatásra és egészségügyre. Utóbbit a papagájkórusnak csúfolt királyi média igyekezett kedvező megvilágításba helyezni: az udvar nem hagy senkit az út szélén; a betegek és életképtelenek a dögevő állatpolgárok számára könnyű zsákmányszerzésül és olcsó táplálékul szolgálhatnak.
– Mindezzel két legyet ütünk egy csapásra – fogalmazott a palota szóvivője –, javítjuk egyes fajtársaink életminőségét és csökkentjük az állami kiadásokat. – Kijelentése miatt a legyek szakszervezete a legyek demokratikus szakszervezetével karöltve, azonnali lemondásra szólította fel.
A nemzetközi nyomásra megismételt hazai és az uniós parlamenti választást végül június második vasárnapjára írta ki XXVIII. Leó. Királyi dekrétumában engedélyezte a pártok alapítását és indulását a szavazáson. A történelmi eseményre többtucatnyi szervezet kérte nyilvántartásba vételét.
Az uralkodó unokatestvére, Kabaka Panthera által vezetett Royalista Népfront Royalista Pártként jegyeztette be magát, és a voksolás fő esélyesének számított.
Legnagyobb kihívójának a Keményen Dolgozó Állatok Pártja tűnt, amelynek tevékenysége széles körű kooperáción alapult. Egyesítette a tücskök-bogarak, méhek, hangyák és pókok mellett a hódokat, tevéket, szövőmadarakat és a bányalovakat.
A koalíció komoly sajtóérdeklődés közepette jelentette be az 5 év múlva esedékes, újabb választásokig tartó együttműködését. Az összefogás azonban két hét múlva megbukott.
Először a hangyák támadtak a tücskökre, mondván, hogy szórakoztatóipari tevékenységük nem számít kemény munkának. Később ők is célkeresztbe kerültek, amikor a méhek öncélúnak minősítették foglalatosságukat. Arra hivatkoztak, hogy amíg a méztermelés hozzájárul a GDP növeléséhez és az exportbevételeken keresztül a külkereskedelmi mérleg javításához, addig a hangyák szorgoskodása csak saját kolóniájuk és életvitelük fenntartását szolgálja. A méhek azt is felrótták párttársaiknak, hogy pusztán táplálkozási célokból gyakorta megdézsmálják a közös mézharmat-készleteket.
A főemlősök Majmok Bolygója néven alapítottak pártot. Támogatóik leginkább az iskolázottabb állatpolgárok köréből kerültek ki.
A növényi eleséggel táplálkozók mozgalma idővel több részre szakadt. A fősodort a Vegán Párt vitte tovább, míg mások a Kérődzők Pártján nevű formációban folytatták tevékenységüket. A legradikálisabb irányzat a Mi Sztyeppénk keretei között készült a sorsdöntő megmérettetésre.
Néhány korai csoportosulásnak, így a bányászbékáknak végül csak momentumai voltak e küzdelemben; a szükséges taglétszám hiányában nem indulhattak a voksoláson.
A Zöldek viszont erős alakulattá nőtték ki magukat. A párt törzsre, osztályra, csoportra, rendre, családra, nemre és fajra való tekintet nélkül soraiba fogadta a Panton-skála 3245-től 357-ig terjedő színeit viselő állatokat. A sáskákat, békákat, kígyókat, teknősöket, leguánokat tömörítő szervezet szélesre tárta kapuit egyes pióca- és féregjelentkezők előtt is, akik ugyan nem tudtak megfelelő színű kültakarót felmutatni, azonban pedigréjükkel igazolták, hogy ereikben zöld vér folyik.
Egyes, vezető tisztviselők a néppártosodás jegyében még a növények számára is csatlakozási lehetőséget biztosítottak volna, fő ideológusuk viszont zöldségnek minősítette e felvetést.
Megalakulásukat követően, a Zöldek jelezték, hogy sikeres választási szereplésük esetén felvételüket kérik az Európai Zöldek parlamenti frakciójába, ahol elszántan harcolnak majd a klímaváltozás ellen, a fenntarthatóságért, a zöld átállásért és végső soron a világbékéért.
A kutyák és macskák által alapított, Házi Kedvencek Pártja eredetileg népes táborral büszkélkedhetett. A kutya-macska barátság azonban most sem vezetett sok jóra. A pókok és csótányok tagságát még együttesen utasították vissza, arra hivatkozva, hogy említettek talán házi jellegű állatnak tekinthetők, de kedvencnek biztosan nem. Nézetkülönbségeik ezt követően egyre jobban kiütköztek.
Az ebek azt még elnézték, hogy a macskák befogadták a hörcsögöket és a tengerimalacokat, a vadászgörények jelentkezését viszont bizonyos, szaglásbeli problémák miatt megvétózták. A pintyekkel, kanárikkal, papagájokkal szemben nem voltak fenntartásaik, de párttársaik jelenlétében nem tudták garantálni e madarak biztonságát. Végül úgy döntöttek, hogy új alakulatot hoznak létre Egyfarkú Kutya Párt néven. Alapszabályukban rögzítették, hogy soha, még az örök életben sem lehet tagjuk olyan lény, amelynek két lába vagy ugyanennyi farka van.
A választások előtt pár hónappal alakult meg Animália legújabb reménysége a Kérészek Pártja. A közösség célja kezdetektől fogva a Panthera-család egyeduralmának megdöntése és a demokratikus értékrend megteremtése volt, miközben elutasította az együttműködést a többi ellenzéki csoportosulással. Szinte hetek alatt vált a második, legmeghatározóbb politikai erővé az országban. A politológusok sokáig találgatták, mi lehet e, karcsú testű rovarfajták sikerének titka. Néhány tudós a hemimetamorfózis jelenségével magyarázta példátlan előretörésüket.
Az Animáliában megtartott két választás során végül a papírforma érvényesült, számtalan meglepetés mellett. A Royalista Párt szerezte meg a legtöbb mandátumot, mégsem lehetett teljesen elégedett. Az Állati Unió legnagyobb pártcsaládjához való csatlakozásuk nem járt sikerrel. Kérelmüket arra hivatkozva utasították el, hogy az oroszlánok a legkevésbé sem tekinthetők az Európai Egyesült Állatok Szövetségének területi hatálya alá tartozó állatfajnak. Kutatásokkal igazolták, hogy az utolsó európai (barlangi) oroszlán a pleisztocén idején élt, és sok-sokezer évvel ezelőtt kihalt.
A Kérészek Pártja egyedül több szavazatot kapott, mint a többi ellenzéki tömörülés összességében. E jelentős felhatalmazás komoly elvárásokat támaszt a jövőben az újdonsült szervezettel szemben. A rájuk voksoló tömegek most abban bíznak, hogy mozgalmuk nem lesz tiszavirág-életű.