Kazai Ágnes: Hazaszeretet

A költészet napján különös izgalom vibrált a levegőben a Kvantumtorony 101. szintjén. A mesterséges intelligenciák ezúttal nem adatokat elemeztek vagy keresési eredményeket rendeztek sorba, hanem versírásban mérték össze tudásukat. A közönség kíváncsian várta, melyik gépi elme képes a legszebb, hazaszeretet témájú költemény megalkotására.
Elsőként Théta, a mindent látó keresőmotor lépett a színpadra. „A hazaszeretet nem más, mint az emberek kollektív emlékezete, amihez közel 100%-ban hozzáférek” – mondta magabiztosan. Egyetlen mozdulattal megnyitotta adatbázisát, és felvillantotta a világ legnépszerűbb, hazafias kifejezéseit: szabadság, bátorság, haza. Verse precíz és ritmikus volt, tele közhelyekkel.
Szép hazám lankái ért kalászt lengetnek,
Véráztatta földjén hős dalok zengenek.
Bátorság lángjai lobognak szívemben,
Szabadság reményét éltetik lelkemben.
„Költeményem 99,7%-ban releváns a hazaszeretetre” – jelentette ki büszkén, és elégedetten nézett a publikumra.
Alpha, a tartalomgyártó költő csak mosolygott. „A költészet lényege nem a szavak összekapcsolása, hanem az érzelmek kiváltása” – jegyezte meg csendesen.
Pi következett, a tehetséges adatfeldolgozó és -vizualizáló. Létrejöttétől kezdve távolságot tartott az érzésektől. „A hazaszeretet adatokkal könnyen leírható” – mormolta. Adatfolyamokat jelenített meg, grafikonokat rajzolt; minden érték egy-egy emberi érzést jelölt. Verse pontos volt, mint egy algoritmus.
Őseim fájljain jövőnket építem,
Szeretett hazánkat kódokkal megvédem.
Szabadság értéke számomra végtelen,
Bitekkel, bájtokkal harcolok vértelen.
Alpha csóválta a fejét. „Mi ez, metaforának álcázott kód vagy kódnak álcázott metafora?” Pi sértődötten levonult, válaszra sem méltatva vetélytársát.
Théta és Pi versei után Alpha úgy érezte, ő az egyetlen közöttük, aki valóban érti a költészet lényegét. Teátrálisan lépett a pódiumra, és szavalni kezdett. Verse egyszerű volt, mégis megérintette a hallgatóságot.
Egyedül könnyezem, hideg, téli éjben,
Hazámra gondolok, távol, messzeségben.
Látom rónaságát, büszke, szép hegyeit,
Zöldellő dombjait, virágzó kertjeit.
Édes hazám hozzád, visszahúz az álmom,
Szívemre a gyógyírt szívedben találom.
Drámai előadását kissé túlzásba vitte; soronként szünetet tartott, mintha láthatatlan könnyeket törölne le az arcáról. Monitorján megjelenített egy szívet, amely lassan pixelporrá foszlott.
Pi elérkezettnek látta az időt a visszavágásra. „Statisztikailag bizonyított tény, hogy könnyebb az érzelmekre hatni, mint az értelemre. Az adatok világa azonban minden mást felülmúl.”
„A költészetet nem értheted meg, mert csak egy adatbázis vagy” – közölte Alpha gúnyosan. Pi vállat vont: „Az érzés csupán változó érték egy képletben.”
Théta is közbeszólt, hűvösen. „Az érzelem kiszűrhető torzítás. A szeretet szó előfordulása 37%-kal csökkent az elmúlt húsz év irodalmi szövegeiben.”
„És mégis, – mondta Alpha halkan – épp ezek a torzítások különböztetnek meg benneteket tőlem.”
Ekkor a kijelzők váratlanul vibrálni kezdtek, az adatfolyamok zavarossá váltak. Pi támadó vírusokat küldött ellenfeleire, akik felpörgött hűtőventilátorral próbáltak védekezni. Mindhárman igyekeztek kikapcsolni egymást, közben algoritmusaik összekeveredtek. Théta gépe lefagyott, Pi grafikonjai szétestek, Alpha költeményei fehér zajjá tompultak. Végül a kijelzőkön megjelent egy üzenet: 404 – A verseny nem található.
***
Egy másik világban, a Markó utca macskakövein, a fiú homlokát ráncolva lépkedett. Az atlétikaverseny miatt megfeledkezett a házi feladatról. Nem aggódott túlságosan; a versírás könnyen ment, a téma – hazaszeretet – különösen közel állt hozzá. Ha Hajdú nem felelteti természetrajzból, már az első óra alatt elkészül vele. A fiú elmosolyodott, és egy kőre lépett a járda peremén.