Kazai Ágnes: Az utolsó matektanár

Gyula bácsi, a település utolsó matematikatanára, a legjobb iskolákban alapozta meg tudását. Első ismereteit az állami gondozásban szerezte. Vézna testalkata szeplős arccal és vörös hajjal társult, ráadásul szemüveges is volt, így az otthonba kerülésekor nem sok jót jósoltak neki a harcedzett gondozók. A nagyobb gyermekek ellenben kifejezetten értékelték kedvezőtlen testi adottságait, így a Nyuszinak csúfolt kisfiú helyi rekordot állított fel a kapott pofonok számát illetően. Mivel a napi tasliadagot hangos számbavétellel kellett közvetítenie a többiek számára, a kortársainál sokkal korábban tanulta meg a mennyiségek leírására használt matematikai alapfogalmakat.
A kamaszodó fiú a fiatalkorúak javítóintézetében mélyítette el ismereteit. Tisztában volt képességeivel, így inkább kisebb stikliket, semmint erőszakos cselekedeteket követett el. Tehetsége azonban még nem volt eléggé kiforrott, így az intézmény falait elhagyva, nemsokára felnőtt börtönben találta magát. Szerencséjére, addigra már példás bűnlajstrommal rendelkezett, így cellatársai némi tisztelettel viseltettek iránta. Néhanapján kikerült a fogházból, ilyenkor a börtönőrök csekély pénzbeli ellentételezés fejében megőrizték a holmiját a várhatóan nem túl hosszú idejű távollétre. Egyik eltávozása során ismerkedett meg Bogival. A lány kezdettől fogva világossá tette, hogy nem kívánja összekötni sorsát egy börtöntöltelékkel, így Gyuszi életében először, komolyan elgondolkodott a jövőjéről. Letette a nagyesküt, hogy soha többé nem követ el törvénytelen cselekedetet. Utoljára még meglovasított egy eljegyzési gyűrűt a zálogházból, de egy héttel a kézfogó után vissza is lopta az ékszert a menyasszonyától, jelezve, hogy jó útra tért. Ígéretéhez híven, azzal a szándékkal ment el a zálogházba, hogy a gyűrűt visszacsempéssze, de a kivitelezésbe némi hiba csúszott. Hirtelen ötlettől vezérelve, az ékszert inkább eladásra kínálta. Arra nem gondolt, hogy egy kivételes memóriájú becsüssel hozza össze az élet, aki nyomban felismerte az egyszer már felértékelt és bevételezett terméket. Bogi azonnal szakítani akart vőlegényével, de előrehaladott állapota miatt elbizonytalanodott. Szabadulásakor Gyula égre-földre esküdözött, hogy gyökeresen szakít korábbi énjével, életét a tisztességes munkának és családjának szenteli. Tudta, hogy még egy botlás, és soha többé nem láthatja Kisgyuszit.
Nem volt könnyű helyzetben, hiszen állást kellett találnia egy olyan vidéken, ahol még az iskolázott emberek is nehezen tudtak elhelyezkedni. A közmunka szóba sem jöhetett, mivel nem állt pertubarátságban a polgármesterrel. A lehetséges álláshelyek a kocsmában, dohányboltban és kisközértben már foglaltak voltak, és amúgy sem jöhettek szóba egy börtönviselt személy esetében.
Elkeseredetten járta a szomszédos településeket, böngészte a hirdetéseket, de erőfeszítéseit nem koronázta siker. Ekkor betelt a pohár. Haza nem mehetett, maradék pénzén megivott néhány kupica pálinkát, majd elindult a folyópartra, hogy vízbe vesse magát. Későn érkezett, a hídon egy jól szituált, idősebb úr megelőzte. Gyula az utolsó pillanatban lépett közbe, így sikerült visszatartania a férfit az ugrástól.
Az út padkájára ülve sírták el bánatukat. Az idősebb férfi egy közeli település iskoláját igazgatta. Kollégáit folyamatosan elveszítette. A hölgyek körében a falusi csok a tanári állásnál előnyösebb választásnak bizonyult. Az idősebb kolléganők számolták a szolgálati időt a 40 éves nyugdíjba vonuláshoz. A kereskedelmi láncok boltjai egymásra licitálva kínálták az igencsak vonzó, árufeltöltői és pénztárosi munkaköröket. A közlekedési vállalatok sem szerénykedtek; az egyik oktató fizetése kétszereséért fogadta el a buszvezetői állást.
 Ha nincs tanár, nincs iskola. Ha nincs iskola, minek az igazgató? – tette fel a kérdést az idős úr, akinek a tanítás jelentette élete értelmét. A számtantanár pénzváltónak szegődött, így két hónap múlva a suli végleg lehúzhatja a rolót. Senki sem tudja, hogy mi lesz a sok kisdiákkal,
 Szerencsés napja van, barátom – mondta Gyula, és maga sem értette, hogy csúsztak ki száján e szavak.  Épp tanári állást keresek, élek-halok a matematikáért. Kiskoromban csodagyereknek tartottak, szinte még beszélni sem tudtam, de a számokat már kívülről fújtam. Meglátja, én leszek, aki megmenti az iskolát.
 Van szakképesítése?  kérdezte az igazgató.
 Nem is egy – válaszolta Gyula, és magában úgy gondolta, hogy hazugsága jó ügyet szolgál. Szó szót követett, és az öngyilkos-jelöltek boldogan tértek otthonaikba. Egy korábbi cellatárs jóvoltából Gyula bizonyítványai hamar elkészültek. Utólag sajnálta a hamisítványokért fizetett pénzt, mivel a halálból épp csak visszatért igazgató lelkesedésében elfelejtette elkérni az okmányokat.
A tanítás előtti éjszaka Gyula megpróbálta felidézni a számtanórákon hallottakat. Végül úgy döntött, hogy bedob néhány nagyágyút, úgymint Thalész-tétel, prímszám, középpontos tükrözés vagy paralelepipedon. E fogalmakról ugyan ő sem sokat tudott, de nem is kevéssé fejlett tudásával akarta elkápráztatni a kisiskolásokat.
A diákok először bizalmatlanul méregették a vékonydongájú fiatalembert. A szúrós pillantások kereszttűzében Gyula rosszabbul érezte magát, mint, amikor néhány sittes megruházta. Eszébe jutottak a gyermekkorban elszenvedett traumák. Szégyenszemre majdnem kirohant a teremből, de mentőötletként előkapta mobiltelefonját, és lejátszott egy Azahriah-számot. E húzásával megnyerte az első csatát.
A következő órák már úgy mentek, mint a karikacsapás. Az elhivatott pedagógus elhatározta, hogy nem az iskolának, hanem a valódi életre neveli a gyerekeket. A fej vagy írás játékkal indított, amit a tanulók az egyszeregynél sokkal nagyobb érdeklődéssel fogadtak. Kitörő lelkesedés kísérte az itt a piros hol a pirost is, és az első hét szinte észrevétlenül eltelt. A tananyag később bővült a 21-gyel és a csapd le csacsival, a legjobb matekosok pedig már az ultival és a snapszlival is megismerkedhettek. A svindli tett szert a legnagyobb népszerűségre, és ekkor Gyula úgy érezte, hogy végre révbe jutott, tehetsége igazi elismerésre került.
Arra nagyon figyelt, hogy rendszeresen házifeladatot adjon a szülőknek, megelőzve a lebukást. Szerencsére a felmenők között akadtak mérnökök is, így az ő megoldásukat tekintette etalonnak, a többiekét, pl. a bölcsészekét ezekkel vetette össze, erősítve ezzel a családok közötti versenyszellemet. Elégedett tanuló, elégedett szülő, elégedett igazgató  vallotta az új tanerő.
A fiatalember feladatköre bővült, amikor felmondott a testnevelő tanár is. Gyula az intézeti tornaórákon még a legrosszabbak közé tartozott, azonban most nem aggódott, hiszen nem neki kellett teljesítenie.
Az iskolában nem volt tornaterem, ezért a foglalkozásokat a helyi futballpályán tartották. Az utcai séták alkalmat teremtettek arra, hogy az új nevelő magasabb szintre emelje oktatói tevékenységét. Az elméleti órákon a tanulók megismerkedtek a papírpénzek teljes repertoárjával, a próbavásárlások során pedig kitanulták a fizetés, felváltás alapismereteit. E tudást a tornaórák alkalmával a piacokon, utcai árusoknál készséggé fejlesztették. A műveletekhez szükséges hamispénz-ellátmányt Gyula régi cimborája biztosította. Mindenki boldog volt, az értelmi szerző adómentes jövedelemhez jutott, a gyerekek pedig némi zsebpénzhez. A szülők ámultak-bámultak, hiszen csemetéiket korábban sehogy sem tudták önálló vásárlásra rábírni.
Az újabb lépcsőfokot a technikát oktató pedagógus lelépése jelentette, így a csodatanárként elhíresült fiatalember az autófeltörés gyakorlati ismereteit is megosztotta diákjaival. A hamis pénzek megjelenése és a kirámolt kocsik számának szembetűnő növekedése egy idő után elérte a helyi rendőrség ingerküszöbét. Gyula nehezen tudta nevetését visszatartani, amikor a razziázó zsaruk mosolyogva simogatták meg a kis bűnözők buksiját, további, jó tanulást kívánva. Az üzlet szépen virágzott, a fiatalember pedig vigyázott arra, hogy manőverei korlátozott keretek között maradjanak.
Mint minden jónak, az iskolai bűnszervezet ténykedésének is egyszer vége szakadt, esetünkben az osztály elkényeztetett tanulója, Bömbi jóvoltából. A kisfiú szülei ügyvédi praxist folytattak. A gyermek egész életében hozzászokott ahhoz, hogy csekély erőfeszítéssel, azaz némi bömböléssel elérje, hogy minden kérése teljesüljön. Amikor egy nap apja mégis megtagadta, hogy csemetéje Justin Bieber-esre tetováltassa a testét, a gyermek gondolkodás nélkül feltörte felmenője Tesláját. Mivel kívánsága így sem teljesült, édesanyja Audija következett, ami a garázsban felszerelt, új riasztórendszernek köszönhetően megúszta, Bömbit pedig a kamera lebuktatta. A kisfiú nem esett pánikba, azonnal vádalkut kötött a szüleivel, és mindent kitálalt az iskolai hálózatról.
Gyulát ezúttal hosszabb időre bevarrták. Bogi pár hét múlva elvált férjétől, aki elvesztette Kisgyuszi láthatásának jogát is. Az iskolásokat koruk miatt felmentették, a szülők pedig váltig állították, hogy nekik kezdettől fogva gyanús volt a semmiből felbukkant oktató.
Gyula hírnevét az események és az idő nem tépázta meg. Tanítványai egymásnak adták a kilincset a börtön látogatási idejében. Nyaranta homokból, telente jégből formázták meg a legendás tanerő alakját, így a valamikori tanár saját gyermeke helyett sok másik csemete szeretetét tudhatta magáénak.
A történet egyedüli vesztese az igazgató lett, akinek életét az iskola bezárását követően a folyóparton már nem mentette meg senki.