Kazai Ágnes: Az úriember

I.
Szerda volt, a heti találkozó napja. Pontosan érkezett, mint mindig, tíz órakor. Frissre cserélte a hervadt virágokat, összesöprögetett, majd leült. Őszes haját a szürke kendő alá tűrte, majd – szinte levegővétel nélkül – beszámolt a múlt héten történtekről.
– Katiék meglátogattak, hozták az unokákat is. A nagyfiú most kezdi az első évet a város legjobb iskolájában, ahol két nyelven folyik az oktatás. Az évkezdés egy vagyonba kerül, tanszerek, különórák. A kislány igencsak muzikális, zeneóvodába jár és zongorázni tanul. Képzeld, a Balla szomszéd lánya várandós, nemsokára megtartják az esküvőt is. Halaszt egy évet a főiskolán, most a gyerek az első. A pékség sajnos bezár, Vargáék már nem bírják a sok munkát és kiadást. Többé nem lesz kétszer dagasztott kenyér és az, a mennyei fahéjas csiga. Gondoltam, főzök ma egy jó lecsót, tudod, a kedvenc ételem, nyaranta mindig ezt ettük. Nem hinnéd, hogy manapság igazi luxusételnek számít, jó, ha egy ezresből kihozom a napi adagot. Hol van már az ötforintos paprika, paradicsom, kolbász? Szerencse, hogy van az a kis kert a ház végében, ott minden megterem. Sajnálom, hogy nem ültettem gyümölcsfát, a szomszédok biztos segítenének szüretelni. Kati szerint vehetnék facsemetéket, de ki tudja, megérem-e, hogy termőre forduljon. Na, jól elment az idő, sokat jártattam a számat, de alig van kivel beszélgetnem. Megyek is, mert újabban a kis közért délben bezár.
II.
Pontosan érkezett, mint mindig, tíz órakor. Frissre cserélte a hervadt virágokat, összesöprögetett, majd leült. Furcsának tűnt, mintha feszengene. Szórakozottan megigazította haját a búzakék kendő alatt, nagy levegőt vett, és beszélni kezdett.
– Kati telefonált, a férjét előléptetik, több pénz, kevesebb szabadidő. Hurcolhatja majd ő a két gyereket, így nem tud visszamenni teljes állásba. Képzeld, Balláék meghívtak az esküvőre. A nászajándék sokba kerül, remélem az ebéd és a társaság kárpótol érte. Ha sikerül bérlőket találni, megmenekülhet a pékség, akkor mégsem kell lemondanom a fahéjas csigáról.
Hol is kezdjem? A múlt héten találkoztam valakivel. Régivágású úriember, hetvenes, kellemes megjelenésű, irodalmat és történelmet tanít a gimnáziumban. Beszél latinul, kedvenc költője Horatius. „Decipimur specie recti”, idézte, majd utánanézek a könyvtárban, hogy mit jelent. Pár napja meglátogatott, tőle kaptam a kendőt, azt mondta, jobban illik a szememhez, mint a fáradt szürke. A szomszéd faluban lakik, egy tágas, olajzöld házban, a kert tele napraforgókkal.
Ó, már megint elfecsegtem az időt. Jövő héten találkozunk.
III.
Pontosan érkezett, mint mindig, tíz órakor. Frissre cserélte a hervadt virágokat, összesöprögetett, majd leült. Őszes haját a szürke kendő alá tűrte. Arcára fáradtság és szomorúság ült ki.
– Az unokák jól beilleszkedtek a közösségbe. Ugyan a nagyfiú verekedésbe keveredett, de utána bocsánatot kért. A kislány már nem hisztizik, rendesen eszik, alszik az óvodában. Jövő év elején Kati visszamehet teljes munkaidőbe, talán akkor meglesz az áhított vezetői kinevezés is. Szép volt a Balla-lány az esküvője, a vőlegény jóképű, mint a fiatal Kozák András a Pillangóban. Az esküvőre még a pékség is kinyitott, vettem fahéjas csigát, gondoltam, meglepem az úriembert. Tudod, akiről a múltkor meséltem. Buszra szálltam, elmentem a szomszéd faluba. Az ottani emberek kedvesek, megmutatták az olajzöld épületet, kertjében a sok napraforgóval. Idősek otthona. Az úriember nem volt ott, elesett, kórházba került. A szobatársa mesélt róla. Jóeszű gyerek volt, egyetemre akart menni, de a családja nem tudta taníttatni. Szakmunkás lett, egy munkahelyi baleset miatt elveszítette az állását, inni kezdett, az utcán élt. Gyermekkori barátja karolta fel, aki irodalmat és történelmet tanít a gimnáziumban, ő segített portásként elhelyezkednie az iskolában. Egyedül Horatius iránti rajongásáról nem hazudott, igaz sosem volt pénze verseskötetre. Vajon miért nem mondta el az igazat? Egyszerű asszony vagyok, tisztelem a becsületes munkát. Miért is gondoltam, hogy az élet tartogat még számomra valami jót?
IV.
Pontosan érkezett, mint mindig, tíz órakor. Frissre cserélte a hervadt virágokat, összesöprögetett, majd leült.
– Katiéknál minden rendben, az egész család meglátogatott. Balláék már nagyon várják az unokát, kisfiú lesz, Benjámin, remélik, a szerencse egész életében végigkíséri. Kinyitott a pékség, kedves, fiatal pár vette bérbe, Vargáék receptjei szerint sütnek. Bocsáss meg, most nem maradok sokáig. Délig van látogatás az idősek otthonában. Viszek fahéjas csigát Ernőnek, így hívják az úriembert. Kijött a kórházból, de még pihennie kell. Kapott tőlem egy Horatius-kötetet, az antikváriumban leltem rá. Nem rossz ember, hidd el, biztosan kedvelnéd. Emlékszel, amikor először találkoztunk, azt mondta: „decipimur specie recti”, az igazság látszata megtéveszt bennünket. Engem is megtévesztett; ennek ellenére hiszem, hogy az élet még tartogat valami jót a számomra. Most búcsúzom, a jövő héten találkozunk – mondta, és fején megigazította a búzakék kendőt, majd gyengéden megsimogatta férje nevét a sírkövön.