Kazai Ágnes: A küszöb

A mai napom is jól indult. Átestem a küszöbön, és kificamodott a bokám. Talán el is tört. Az, az átkozott küszöb! Mióta mondom Péternek, hogy túl magas, csináljon vele valamit! Szakembert nem hív, mert drága. Hogy ő javítsa meg? Az kizárt, elvégre ő tudós és nem ezermester. A küszöb pedig szabványos méretű, csak én vagyok kétballábas. A szokásos kioktatás. Ki más is lehetne a hibás, ha nem én?
Még jó, hogy a gyerekek iskolában vannak, különben rátennének egy lapáttal. Mindig az apjuknak adnak igazat. Pedig én mit meg nem teszek értük! Lesem a kívánságaikat, cipelem őket edzésre, különórákra, és mit kapok cserébe? Semmit.
Az biztos, hogy ma nem tudok munkába menni. Muszáj telefonálnom a főnöknek. Már előre borsódzik tőle a hátam. Végig kell hallgatnom, hogy velünk mindig történik valami. A gyerekek betegek, a lakás beázik, nincs áram satöbbi. Tehetek én ezekről? Az persze nem gond, ha munkaidő után hív telefonon. Szerintem jogellenes az embert szabadidejében zavarni. Meg is kérdem Zsuzsitól, ő munkajogász.
Nem mintha sokat várnék tőle. Aranyélete van, ügyvédi magánpraxis, család nélkül. Azt csinál, amit akar. A fő problémája, hogy Balin vagy Dubaiban nyaraljon. Micsoda gondok! Mi pedig? Jó, ha a Balatonra eljutunk (bár lehet, hogy manapság olcsóbb lenne külföldre menni).
Öröm az ürömben, hogy legalább kihagyhatom az anyósom névnapi ebédjét, ami biztosan töltött káposzta lesz. Téli étel nyáron, jó ég! Különben sem vagyok a mama kedvence. Állandóan mantrázza, hogy Péter előtt micsoda karrier állt. Még a Stanfordra is eljuthatott volna. Vajon ki akadályozta meg ebben? Talán én? Nem kötelező családot alapítani. Hagyjuk! Legyünk túl a telefonokon!
– Jó reggelt, főnök! Nem tudok bemenni a melóhelyre. Baleset ért, képtelen vagyok lábra állni.
– Mi történt? Ugye nem komoly? Ne aggódj, az előadást majd megoldjuk nélküled. A legfontosabb, hogy pihenj. Elég, ha holnap beszólsz a táppénz miatt. Ha pedig szeretnél inkább otthonról dolgozni, részemről nincs akadálya.
– Csókolom, anyuka. Szombaton sajnos ki kell hagynom a névnapi felköszöntést. Elestem, és alaposan összetörtem magam.
– Szegénykém! Tudok valamiben segíteni? Ne foglalkozz a névnappal, majd később megünnepeljük együtt. Töltött csirkét és túrófánkot terveztem a hétvégi ebédre, a kedvenceidet. Ne félj, nem maradsz ki belőle, bőven csomagolok majd, és elküldöm Péterrel.
– Szia, Zsuzsi! Lőttek a pénteki mozinak. Elhasaltam itthon, és duplára dagadt a bokám.
– Anyám! Csak nem tört el? A mozit kihagyjuk, nem dől össze a világ. Tudod mit? Veszek online jegyet, és pénteken ott vagyok nálad egy jó borral és sütivel. Némi házimunkát is bevállalok. Ne nevess, csak jó fej akartam lenni!
Most meg ki telefonál? Gizi néni, a szomszéd. Fel nem veszem. Biztos, hangosan beszéltem. Állandóan panaszkodik valami miatt. A gyerekek ricsajoznak, a tv áthallatszik, és miért mosok este 10 után? Na, miért? Talán, mert nem vagyok egész nap a lábát lógató nyugdíjas?
– Lilla, te mit csinálsz idehaza? Gyerekek, anya is itthon van.
– Átestem a küszöbön, a bokám kék-zöld, és jól megdagadt.
– Édesem, mutasd gyorsan! Borogattad? Elvigyelek a sebészetre? Leszaladok a patikába fájdalomcsillapítóért. Srácok, öltözzetek át, és segítsetek anyunak!
– Persze, apa, bízd csak ránk!
– Már itt is vagyok a gyógyszerrel. Képzeld, a szomszéd néni érdeklődött az állapotod iránt. Üzeni, hogy szívesen segít a vásárlásban vagy a főzésben. Milyen rendes asszony! Most pedig összedobok bolognait vacsorára.
– Majd mi elmosogatunk, apa. Tudunk még valamiben segíteni? Ugye nem lesz anyunak komoly baja?
– Nézzétek csak, már nem is olyan duzzadt a bokám! Amíg elkészül az étel, megcsinálok egy prezentációt a főnöknek a holnapi megbeszélésre. Szombaton pedig már biztosan járóképes leszek. Ki nem hagynám anyukád töltött csirkéjét. Vacsora után társasozhatunk vagy nézhetünk egy filmet.
Milyen szerencsés vagyok. A családom szuper, a főnököm megértő, a barátnőm segítőkész, és még a szomszéd néni is törődik velem.
– Ja, és szívem, kérlek, csináltasd meg azt, az átkozott küszöböt. Nem akarom még egyszer teljesen összetörni magam.