– Áldás, békesség! Gyó …
– Járóbeteg-ambulancia földszint balra, fekvőbeteg-felvétel első emelet.
– Nem vagyok beteg, gyógyítani jöttem.
– HR-osztály harmadik emelet 312. szoba. A lift nem működik, a lépcsőház jobbra.
– Áldás, békesség! Gyógyítani jöttem.
– Jó helyen jár, ez egy kórház. Kérem a személyi dokumentumait és az orvosi, szakorvosi diplomáit.
– Nem vagyok szakorvos.
– Nem baj, a legtöbb helyen már úgyis rezidensek rendelnek.
– Rezidens sem vagyok.
– Klinikai orvosból is nagy a hiányunk. Kérem az orvosi diplomáját.
– Nincs orvosi diplomám.
– Na, már megint egy nagyokos medikus, aki nem ismeri az eljárási rendet. Ballagjon csak vissza az egyeteme tanulmányi osztályára, ők majd felveszik a kapcsolatot az ápolási igazgatónkkal!
– Nem vagyok medikus.
– Gizike, egy egészségügyi szakdolgozó jelentkezik felvételre. Foglalkozz vele, kérlek!
– Üdvözlöm. Foglaljon helyet! Főiskolai vagy középfokú végzettséggel rendelkezik? Lemásolom a papírjait.
– Nincsenek papírjaim.
– Akkor kérem, mi nem tudunk segíteni. Végzettség nélkül csak kisegítő munkát láthat el. Keresse az üzemeltetést az alagsorban! És még valami, … jobb, ha leveszi ezt a fehér köntöst, leplet vagy mit, mert nálunk csak az egészségügyi személyzet viselhet fehér öltözéket. Aviszonlátásra!
– Áldás, békesség!
– A Bábolnától jött? Van itt patkány, egér, csótány, minden.
– Nem ismerem a Bábolnát. Gyógyítani jöttem.
– Itt? Csak a kazánunkat gyógyíthatja meg, de most, a 40 fokban, inkább a műtőkben lévő klímáknak volna szükségük segítségre.
– Klímaberendezések, működjetek!
– Na, tűnjön el, fiatalember! Nem érek rá szórakozni.
– Béla bá’, a pénzügy kérdezi, hogy maga igazolta le a klímások munkalapját?
– Én aztán nem. Itt csak egy szakállas fazon járt, de az sem volt egészen százas. Klímaszerelőket pedig már két éve nem láttam.
– Képzelje, működnek a készülékek, jobban hűtenek, mint új korukban.
– Áldás, békesség!
– Magának is. Kit keres?
– Szenvedőket. Gyógyítani, segíteni jöttem.
– Ha kimegy az utcára, találomra kiválaszthat bárkit. Mindenki szenved valami miatt. De, nem is kell messze mennie, itt vagyok én. 68 ezer a nyugdíjam, így még 76 évesen is kénytelen vagyok takarítani. Délelőtt a kórházban, délután egy társasházban. Milyen élet ez? Ha nem volna a takarítás, még kenyeret sem tudnék venni. Hát, ebben segítsen, ha olyan nagyon akar.
– Teljen meg kenyérrel e hely, jusson minden éhezőnek!
– Hé, álljon meg! Mi a csuda ez? Kirabolt tán egy péküzemet? Most moshatom fel újra az átkozott folyosót!
– Áldás, békesség! Mi okod a sírásra, jóasszony?
– Az édesapám. Balesetben megsérült a gerince. Nem tud járni, csak fekszik az ágyban szótlanul. Nem tudom, mit tegyek? Otthon nem ápolhatom, egész nap dolgozom, hogy eltartsam a gyerekeimet. A kórházból nemsokára kiteszik, pár hét rehabilitációt el lehet intézni, de utána mi lesz? Otthonba nem akarom vinni, meg amúgy sincs sehol hely.
– Kelj fel, jóember, és járj!
– Nővér, nővér! Jöjjön azonnal!
– Ne kiabáljon, csak egy óra múlva lesz pelenkacsere!
– Hívja az orvost! Csoda történt, az édesapám jár!
– Mondtam, hogy ne ordítson! A sebészek a műtőben vannak, be kell hozni a rossz klíma miatti leállást. Az osztályos orvos elment magánrendelni. Az ügyeletes egy óra múlva jön. Hétkor lesz esti vizit, majd akkor megnézik az édesapját. Egy óra múlva jövök pelenkát cserélni.
– Nem érti? Csoda történt. Jár az édesapám.
– Szuper. Akkor menjen ki a mosdóba, így legalább egy pelenkával kevesebb.
– Áldás, békesség!
– Ühmn… napot! Újabbak érkeztek?
– Bocsánat, mire gondol?
– A halottszállítóktól jött, nem? Ma rosszul állnak a csillagok, reggel óta hatot is behoztak. Ő itt az utolsó, a szíve vitte el, pedig még 60 sem volt.
– Kelj életre, jóember!
– Hé, ne fogdossa a halottat! Nem hallott még a kegyeleti jogról? Ez meg mi a fene? Jó ég, a mentők már megint melléfogtak! Eddig legalább egy mentőtiszt dolgozott a kocsiban, ha már orvosok nincsenek, de mióta az új ügyeleti rendszer működik … Ugye, nem a sajtótól jött? Engem biztosan kirúgnak, ha kiszivárog innen valami.
– Nem a sajtótól jöttem. Gyógyítani, fájdalmat enyhíteni, a szenvedőket segíteni: ez az én küldetésem.
– A proszektúrán nincs kit gyógyítani. Menjen, Isten hírével!
– Épp azt teszem.
– Áldás, békesség, Apám!
– Neked is fiam! Milyen napod volt? Teljesítetted a küldetésed?
– Megjavítottam egy kórház klímáit és a kazánt is, bár azt nem kérték. Visszaadtam három ember látását és négy hallását, igaz, egy közülük visszakérte a süketséget. Azt mondta, hogy nyugodtabb, mióta nem hallja a körülötte folyó csetepatékat. Két béna újra jár, és egy halottat is feltámasztottam.
– Derék dolog, ma is sok jót cselekedtél, apád nagy örömére. Büszke vagyok rád, fiam. Bizonyára jól elfáradtál. Holnap csak egy közmeghallgatáson kellene részt venned. Korábban békés emberek, egy falu tiszteletreméltó tagjai estek egymásnak valami akkugyár miatt. A részletekkel ne foglalkozz; én sem értem, miért nem elég az embereknek, amit teremtettem: a föld, a szél vagy a víz.
– Apám, csak ezt ne kérd tőlem! A múltkor vascsővel kergettek el. Kibékíteni a szembenálló feleket? Inkább feltámasztom egy elnéptelenedett falu holtjait. Menjen Tom Cruise! Én csodát teszek, a lehetetlen küldetés az ő terepe.
