
Tim Mariann: Kispostás és az adventi angyalka
Mindenki hisz valamiben. A gyerekek elsősorban bennünk, felnőttekben. Aztán a dzsinxben, a zöld trabantban, a földöndióban és a gyógypusziban. És milyen jól teszik! Csak mi,

Mindenki hisz valamiben. A gyerekek elsősorban bennünk, felnőttekben. Aztán a dzsinxben, a zöld trabantban, a földöndióban és a gyógypusziban. És milyen jól teszik! Csak mi,

A DunapArt Magazin folyamatosan megjelenő online felületén, a https://dunapartmagazin.hu/ weboldalon publikált részvételhez várja az alkotók pályázati műveit. Vers, próza és más írásos művek beküldési feltételei

Novák Valentin legújabb kötete laza láncot alkotó novellák füzére. Többek között Nicsak Bálintot kelti életre a szerző műve. Novák önmagára reflektál a névvel, hiszen a

Az Udvarias házaspár szentül hitte, hogy jól döntöttek, amikor feladták belvárosi otthonukat. Rövid utcácskájukban két sörözőnek mondott kocsma is működött teljes gőzzel, főleg estétől reggelig,

Bíborpírral didereg a hajnal, tél öleli karcsú derekát, feldíszíti ezüst angyalhajjal, szél dalával szól a szerenád. Hideg ajkú tél csókol a tájra, fázós fény dereng

A verset egy papírra, lelkesedve padon kapartam, elnagyolt betűkkel. Maradj, csak ezt akartam ott kezedbe helyezni elmerengve, majd feszülten, de elhagyott a múltba elfutó TE,

Ne történjen álmodban semmi és tudj kelni fűtött szobából ki majd a lépcsőn lemenni és tudj sínen átfutni esőben árokba ugrani füstben enni ordítás alatt

Aranyló fényben úszott sugaras délutánom. Nyár futkosott a roppant Atlanti-óceánon, kedélyes delfin-ifjak a tág teret beúszták s hullámon lovagoltak a hallgatag medúzák. Elszédített a tenger.

holdfény süpped a bőrömbe, virágok beszélnek a füleim mögül, nap táncol a szemeimben madarak hangján beszélek a fákkal, hullámként mászok át a világon, csillagként fénylek

A teknőclevestől biztosan hánynék, és kérte, azt rendeljen neki. Te sosem eszel, kérdezte minden érdeklődés nélkül, mélyen belehajolva a tányérjába, nem törődve azzal, hogy hatalmas
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.