Kategória: Zelenka Brigitta

Zelenka Brigitta: Ahol a csend pihen

(egy fotó apropóján) Aki belenéz a szépség fényébe, akit a varázsnyíl szíven talál, hol halk dallam a sejtés zenéje s békével bélelt takaró a táj,

Zelenka Brigitta: Őszben a nyár

Érzed-e még bőrödön a nyarat, a zsongón lebegő, fátyolfinom mámort, a menta fűszerét, s ha a szegfűillat néha hozzád ért, és Nap tüzével átfont? A

Zelenka Brigitta: Nyomok a nyárban

Emlékszel még a forró nyárra álomországnak kátyus útjain? Lángoltak mind a pocsolyák, tűzben égett a zápor is, bájoltak minket fenyvesek, gyantaillatú lett a szerelem, kezed

Zelenka Brigitta: Tánc

(millió rózsaszál…) Kibomlik mint egy rózsaszál, érzed, szívedig ér a dal, tágul a tér, s a kék madár öröm szárnyával betakar; úszik a hang, vérerekben

Zelenka Brigitta: Csak a csend

Csak a csend nyújtózik puhán a kerten, ritka ünnep, talán kegyelem. Kezemben toll, s hagyom, hadd gördüljön a gondolat érző szavakban a fehér-szűz lapon. A

Zelenka Brigitta: Még mielőtt

Tárd ki karod, még mielőtt alkonyba roskad a nap, s a létcsapások nyomdokán csupán hóba írt jel marad utánunk, mint apró cinkenyom. Öleld át mind

Zelenka Brigitta: Flóra éneke

Édesanyám vegyél ölbe, hadd öleljem nyakad körbe, buksi fejem oda hajtsam, két karod oltalom rajtam. Takarjál be illatoddal, zsongó hangod altatódal, ha az este szárnya

Zelenka Brigitta: Szoknya-bánat

Gyönyörű kék szeme bánattal tele, könnyharmatos búja zokogó remény, gyűrt ruha fodrai egyik kezében, másikat esdeklőn kinyújtja felém. Keserves sírás az aprócska leány, piros rózsa-bánat

Zelenka Brigitta: A mélázóhoz

Csillagvirág, csupa csoda, fejecskéden napkorona, hová mereng szemed kékje, talán ki a virág-rétre? Vagy az ezüst csengő patak szökdécselve, ahogy halad, jut eszedbe, hátán ringó,

Zelenka Brigitta: TITOKREJTŐ

Flóra ujjong, kicsi madáj! s szaladna a rigó után, majd megtorpan apró lába, fehérpöttyös csizmácskába’, mert a madár, illa-berek, már a nyárfaágon lebeg, s kihívóan