Keresés
Close this search box.

Kategória: Zalán Tibor

Zalán Tibor: Ablakok

A vonatablakon túl lassan leesik az alkony Valahol felsírsz -nevetsz A lélegzésed is hallom ahogy kikönyökölsz lé- ted ablakán Olyan könnyed mozdulatod amilyen nehéz kicsorduló

Zalán Tibor: A fiú indulása

Innen indulj el a széldárdákkal átvert irányban kövesd a vonatzakatolást a mindig szótlan embereket kerüld a suttogó füveket az áldott asszonyokat        

Zalán Tibor: Álom Aquincumban

Ez itt a birodalmam Árnyak vértelen sorfalát szétdúlva érkezel Könnyű inged illatos fehér vitorla Bolyong a hullámzó romok fölött Mondd milyen néven szólítsalak majd Engedd

Zalán Tibor: Parázs zuhant szemembe

1. Panaszkodsz, kegyetlen vagyok – meglehet. Mint harci ikonról rézveret, a kegyesség sorsom rámájáról szanaszét pereg. Költő vagyok, kiben a világ kell nyerjen távlatot. Nem

Zalán Tibor: Szétirat

A semmi ágyán ver szívem kis tested hangtalan vacog körénk gyűlnek szelíden és néznek minket a csillagok – na jó adtunk a lírának leszarom a

Zalán Tibor: Szelíd karácsonyi ének

(Csöndesen – boldogtalanul) Majd hó szakad és fázik a Gyermek – adj nekünk békét! adj kegyelmet és vérrel telnek a hallgatag vermek – adj nekünk