Zalán Tibor: [hajnalra az ablak peremét elérik az árnyak ez az én időm…]
hajnalra az ablak peremét elérik az árnyak ez az én időm ilyenkor nyílnak föl mélységeimben a végtelenig elnyúló ezüstrétegek. hallgasd meg egyszer hajnali sikoltásomat: egyszerre