Kategória: Zagyi G. Ilona

Zagyi G. Ilona: Mintha – Szakítás

Ahonnan nem várnád, kígyómarás. Terjed a rögtön ható mérge… így tűnik el a tiszta-szín égbolt, rá kiömlő tintafolt, hogy vége. Mintha kitépnék a szíved s

Zagyi G. Ilona: Talány

Nem tudom, hová, meddig és mennyi. Tanultam sírni, tudok szeretni. Féltem, de voltam vakmerőn bátor. Nem vagyok más, csak egyszerű vándor. Nem tudom, hová, meddig

Zagyi G. Ilona: A film forog

Végtelennek tűnő szép-vérűek bálja, hipnózis visz vissza egy régi világba, amit a sok jobbágy elfeledni készült, demenssé vált vágyba a kor belevénült.

Zagyi G. Ilona: Kátyúdal

Az én utam csupa kátyú, elveszik a bogárhátú benne. Itt is, ott is, nincs szabálya, mintha csak egy szlalompálya lenne. Keringőzés jobbra, balra, rutinból megy

Zagyi G. Ilona: Őszre hangolva

Hiába űznek, utol nem érnek, édenem pokol égeti el, fárad az énem, de hazaérek, csengőhangom “kelni, kelni fel!”. Suttogom reggelnek: “Ma is kellesz…” csak ami

Zagyi G. Ilona: Elég egy pillanat…

Van, hogy elég egyetlen pillanat, hol összetörik a pillangó szárnya, mikor valami, ott mélyen megszakad, hol folt ég a lélek bársonyába…

Zagyi G. Ilona: Pillanatkép

Összeöltözött a nyár a lánnyal, vörös szirmával bókol a rózsa. Összevillanás a táj a bájjal, csábító hatás a múzsa csókja.

Zagyi G. Ilona: Daráló: Napjaimban

Elő és utó a jelenben jutó keserűn kapkodom a fejemet van jogom s okolt sorsom illemtudó tágul a tudat mint az etikett majd egy elmorzsolt

Zagyi G. Ilona: GYÁSZOM

Apám, anyám szerettem, tavaszukat temettem, nem a rideg földbe le, szívem sírjuk födele. Apám, anyám nem ölel, mégis itt vannak közel, nem várnak, már nem

Zagyi G. Ilona: Babaváró

Üres még a kiságy, puha babafészek. Ringatott a kincse még az anyaméhnek. Kis szív jelez, dobban: “Már én is itt vagyok, láss meg engem benne,