
Wünsch Lajos: A híd
A hídon mindig áll valaki három percig vagy fél óráig nézik hogy úszik el a múlt álmodoznak gondolkodnak talán beszélgetnek nyers szél szalad el a
A hídon mindig áll valaki három percig vagy fél óráig nézik hogy úszik el a múlt álmodoznak gondolkodnak talán beszélgetnek nyers szél szalad el a
„De a csönd egy szigeten semmi.” – (Roy Jacobsen) A csöndet Ingrid veszi észre. A madarak elhallgattak, rovar nem kaparászik, fűszálak nem sugdosnak, víz sem
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.