Wünsch Lajos: A híd
A hídon mindig áll valaki három percig vagy fél óráig nézik hogy úszik el a múlt álmodoznak gondolkodnak talán beszélgetnek nyers szél szalad el a
A hídon mindig áll valaki három percig vagy fél óráig nézik hogy úszik el a múlt álmodoznak gondolkodnak talán beszélgetnek nyers szél szalad el a
„De a csönd egy szigeten semmi.” – (Roy Jacobsen) A csöndet Ingrid veszi észre. A madarak elhallgattak, rovar nem kaparászik, fűszálak nem sugdosnak, víz sem
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.