Kategória: Vernyik László

Vernyik László: Kellemetlen

Kicsit megfogott engem ez a majd ötven év. Játszott velem, terelt és elaltatott. A szívem mélyén és a vastagbelemben cölöpökhöz kötött és kimért, mint hentes

Vernyik László: Anti adventi-ének

Ott kint már térdig ér a félhomály. A sötét sunyin les rá a tájra. A józan elme várja, komponálj tiszta dallamot a görbe fákra. Firkászok

Vernyik László: A csendben írok itt…

Még sötét van, a hajnal nem hasad. Hideg reggel vár csodára lelni! A parkban összerogyni kész a pad. Villanypóznákon varjak alszanak. S én elkezdek Hozzád

Vernyik László: Ambivalencia

A pók hálóját szövi a sarokban, mikor a tivornyák zaja csendesül. Elnéptelenednek számban a dalok. Meddő szem búvik meg a rozsban, s angyalok Isten tüze

Vernyik László: Most

Én megjelöltelek feromonnal! dalokkal, meg századokkal és sokkal többel, mint a joggal! Én örökre féltelek! …Aludnom kéne már, hajnalban kelek! Te tiszta méreg vagy, akár

Vernyik László: HITEHAGYOTT VAGY!

Hitehagyott vagy! Egy cafatnyi hús vagy! Út szélen hagy a valóság! Mert túl nagy, itt, igen túl nagy a tahóság! Az emberek lisztért könyörögnek! Se

Vernyik László: VALAMIT TENNI KELLENE

Töpreng az asztal szélén a pohár. Látja leesve tört szilánkjait. Mint éles pengévé csorbul széle, hol vízgyöngy táncolt a zuhanás előtt… Faforgács sír a fűrészgép

Vernyik László: DEKADENCIA

Jajveszékel a veteményes… Egy cipőtalp magától válik el Itt már a szűz lány se szemérmes, de mi még várunk, hisz várni kell! Fordul a kisded,