Keresés
Close this search box.

Kategória: Vaskó Ági

Vaskó Ági: Hálás vagyok…

Hálás vagyok, hogy olvastam Őket – a rímfaragó fáklyavivőket, kik utat mutattak: így kell írni, verssel üzenni, nevetni, sírni. Hálás vagyok, hogy olvastam Őket –

Vaskó Ági: Kórószív

Csont karomat már az ősz botozza, kóró lettem, útszéli bogáncs, páncélom a szélben száll lobogva, s vele száll az elhaló fohász. Rozsdás ajkam még a

Vaskó Ági: Várt csoda nincsen

Árva a labda a téren, hinta se libben az égig, kék madarunknak a szárnyán véres a tollruha, tépik. Pincesötétben halnak az álmok, várt csoda nincsen.

Vaskó Ági: Temetetlen

Háború dúlt kettőnk között, hamis tükrünk kettétörött, földre hullt. Éles szavunk sebet ejtett, szép szerelmünk széllel pergett, elgurult. Szilánk szúrta szívünk vérzik, a megnyugvás látod,

Vaskó Ági: Álomszárnyon

Én mindig este szárnyalok mikor az ég, ében, félszeg álmot rajzolok csendes csillagfényben. Gondolatban repülök – alattam a tenger, lágy hulláma énekel bűvös szirénekkel. Megfürdetem

Vaskó Ági: Nap ragyog újra

Lobban az égen a lámpa, ma fényétől tavasz éled. Lágy haja isteni kendő. Mondd, sugarát te is érzed? Sarjad az élet a fákon, hívogató üde

Vaskó Ági: Új tavaszunk

Mézes tavasznak illata lebben, éled a vágy is zárt tenyeredben. Ringó a csípő, táncos a lépés, pille virágként nyílik az érzés. Szerelmet sóhajt akácfa ága,

Vaskó Ági: Arccal a napnak

Nézem a kertem… mily csodás látvány, bújik a nárcisz, bújik a páfrány. Hajnali harmat hullik a földre, fű hegye csillan, harsan a zöldje. Pár nap

Vaskó Ági: Sparhelt

Régen ő volt, minden konyha éke, téli napon maga volt a béke, ha jól megraktuk, piroslott a platni, nem akart ő sohasem jóllakni. A karikák