Kategória: Vasi Ferenc Zoltán

Rányomja Isten súlyát az árnyékra – lepkerezgés : embrió Ránehezül arcom a hófehér házfalra – alkonyizzás : imágó Elszürkül a fájdalom – belereszketek Pókfonál-gyűrű a

Vasi Ferenc Zoltán: Fiamnak II. Kicsi rókám, lepketánc! Három álmon fogantál. Három szalma, lobos éj – szívemhez pörzsölődtél. Kicsi fecském, három nyár! – tőlem úgy

Sok terved legyen, mint fának levelei, súgjanak, érintkezzenek össze, rejtsék az érlelődő gyümölcsöt, legyen az alma, körte, szilva, barack. Gondolj a télre, mikor hiányaid lesznek,

Elmondhatatlan. A Lélek mindig versre tör, s a szavaknál megreked. Nincs rettenetesebb, az élmény kereng az idegrendszeren, de mondattá nem összerakható. Hagyom. Angyalt rajzolok inkább

tó vize hold tava álmok angyala fölmerül visszfénye arcod hajnala tükörben tűzvirág hómezőn lábnyomok fölé gyűlt fellegek jólelkű pásztorok tükörben tó vize tükörben hajnalok magányra

Szimmetriáját vesztett teremtés. Saját gyökerükbe botlanak a fák. A dőlés vad rémületéből hirtelen hatalmas rántás állítja őket: ágak.

… tudatmélysötét alakok/: formálódsz. Merengve egy láda kincsen, a nincsen. Füvek futnak vágtató lovak patái alatt. Azt hiszem, a versben havazni kezd. Ősszel lassan hullanak

                 zuhan a szempillám            felhőkön fennakad      ráhajlok nyakadra álmodban felderülsz bezárul

Kicsi fiam, megtermettél, szívből testté elegyedtél. Édesanyád gyöngye lettél, kicsi fiam, sziklám, szirtem. Cipelem a vállamra vett eltékozolt édent – emlék -, hiszed-e, hogy a

Egy szárnyas hangyában meglátnád a nagyapádat? Az angyal Isten nemes része, addig rezeg, míg látható lesz. Az erkölcsi rend köztisztasága tőlük válik valósággá. A parancs: