Kategória: Vámos Hang György

Vámos Hang György: hetvenkedem

fogyó hold vagyok sarlósodó fény-alak az eltakart tegnapok már csak bennem látszanak. bennem, mint kés a sebben, — egyre élesebben.

Vámos Hang György: Szó-fo-szó

szóval. …– szóval csúnyát a szépre. színleg feketét fehérre, s a motiválatlan l(y)ó, — midőn úgy teszi, mint a kiégett feny vas-a-hó fedi –, s

Vámos Hang György: FORR A DALOM

(egy Guevarás pólóra..) álmomban utcakő voltam. üvegbúra és ravasz, furfangos védelem alatt kiállítva a Louvre-ban. valóságos (k)őrizetes, totem-tetem, ritka masztodon lelet. számom is volt, (hatvannyolcas

Vámos Hang György: Gordi(p)uszi

/na, erre köss csomót./ csomóan vagyunk, csomóba verődve. csomót veszünk, csomót adunk-kapunk. csomót szeretünk, csomóan nem szeretnek. csomót szülünk, csomót nevelünk, csomósodunk mikor halunk, temetünk.

Vámos Hang György: Szó-Híd

(egy keserűpirula-szerű versíró verseny margójára) Kik szóltak. Hozzám. És válaszolok, mert pokoli a távol,            de hogy szóltál, már látszol, és

Vámos Hang György: poetica-patika

..gyógyszerelek..! poetika-patika (mottó: Pofon ütjük a közízlést!˝ /Majakovszkij/) itt lakik a…,                            

Vámos Hang György: ok.

ok. igen, persze. csak öreg vagyok, nem hülye! …de, azért is alkotok, mert különben, mint Rembaud , tán’ a lábam rohasztani Abessziniába hajóznék nyomban, hogy