Ur Attila: Büszkeség
Varju Zoltan
ELSŐ KÖZLÉS Ur Attila: Büszkeség Fogadd meg most fiam, amit mondok neked, éld az álmaimat, hisz te megteheted. Apád nem lett orvos, de te az
Kategória: Ur Attila
Ur Attila: Elmúlás
Varju Zoltan
“Kétszer kettő az négy. Ha sosem mondod el – elfelejtik. Ha túl sokszor mondod – nem hiszik el.” (Kemény István: Kétszerkettő) Leszállt az Isten. Most
Ur Attila: Hálószobaember
Varju Zoltan
Reflexió Oravecz Imre Halászóember című versére Ritkán látom, mindig a hálószobájában játszik, ehhez most épp elég lehangolt, és ugyanezt nem tehetné máshol, egymás közt szájbergyereknek
Ur Attila: Demencia
Varju Zoltan
Vad kutyák kergetőztek az utcán. Félreálltunk toleránsan, mert féltünk a veszettségtől, az állkapocs szorításától. Pénztárcákba gyűrtek minket. Ki gondolta volna, hogy egy nap velünk fizetnek?
Ur Attila: A szellemek fáznak
Varju Zoltan
Ur Attila A szellemek fáznak Néha csak eldobnék egy poharat, hadd röpüljön, mint a szabadság, ha megtalálja a falat: hulljon szét, mint makacsság – zabolátlan
Ur Attila: Ölbe tett kézzel
Varju Zoltan
Ígérgetni kell, mert az ígéretek egyszer beteljesednek, hisz minden nappal egyre közelebb kerülünk az ígéretek beteljesüléséhez. Várunk, várunk ölbe tett kézzel, hisz kellemes várni ölbe
Ur Attila: Parafrázis
Varju Zoltan
Reménytelenség tanítja a reményt, a kedvetlenek motiválnak. Visszatérő áramszünetekben zseblámpák kattognak. Egy perc néma csend magyarázza reggel nyolckor a halált. A remény szétdobálja a szemetet,
Ur Attila: Törékenység
Varju Zoltan
“Szél kapdos a gyertyalángba nyugtalan a rózsa árnya a falon.” (Fodor Ákos: Kis éji dal) Meg fogok halni. Régóta tudom. Életem talmi – egyetlen húron
Ur Attila: Plátói pátosz nélkül
Varju Zoltan
“Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat” (József Attila: Nem én kiáltok) Megértetted a gyerekeket, mosolyogtál egész nap. Mindössze engem néztél komolyan, fürkészőn, vagy
Ur Attila: Rombolás
Varju Zoltan
Mint könyvek, melyek egy ládában koszolódnak el tűzbe vetésre várva, úgy lessük a béke jöttét, mikor vetnek minket is lángba. Belemarjuk gondolatainkat penészes lapjainkba, józan
