
Ur Attila: Lopás után a csend
(evokáció) Az egész földet befedte az ugar, összevissza botladozom rajta. Késő van, mindenki alszik, de én hallom a fákat. Valamikor a paradicsom állt itt. Most
(evokáció) Az egész földet befedte az ugar, összevissza botladozom rajta. Késő van, mindenki alszik, de én hallom a fákat. Valamikor a paradicsom állt itt. Most
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Ma megint egy szétvert autó a városközpontban. Múltkor kettőt felgyújtott egy tizenéves. A facebookon néhány serdülőkorú gyerek egy hajánál térdre kényszerített kislány mögött pózol. Bántalmazták,
Itt vagyok a téli napsütésben Beregszászon. A tollam tanácstalanul néz a papírra. Egy bolond asszony a levegőbe beszél, kegyetlenül szitkozódik. Jó neki, mert bármit mondhat.
Reflexió Horváth Sándor: Széljegyzet: 89 másodperc című publicisztikájára A végítélet órája: kilenc Nobel-díjas kutatja, mikor halunk ki. Nyolcvankilenc másodperc. Azt mondják, sose volt ennyire közel
A sor a rácsos kapu előtt állóktól az épület folyosóin várakozókig hatvan-hetven emberből állhatott. Ennyien toporzékoltak, tüsszögtek, lesték egymás szemében a motoszkáló, türelmetlen rettegést. Nehéz
megrepedt a szívem a kőkemény darabok könnyként hullnak el lassan nélküle maradok egymagam üresen mit vártam már azt sem értem végül úgyis semmit sem kértem
Az Úr 1347. esztendejében június havának 25. napján csatakiáltásra ébredtem. Elkezdődött. A pogány hordák körbevették a várost. Törökök, mongolok, kipcsákok – ki hogyan nevezte őket.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
miről írhatnék ha nincsen más bennem – csupán fájdalom *** kutyák ugatnak trilláznak a madárkák – gyilkol az ember *** szanaszét hulltam nem rakhat össze
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.