Kategória: Ur Attila

Az életünk út a betonperontól a magasfeszültségig. Felrugaszkodunk a hálókocsi falára, a nemlét bizonyosságából megkerülhetetlenül tartunk a megrázó élmények felé. És ha valaki nem nyom

Ha eljön az idő, megtelsz láthatatlan célokkal, felfújódsz, mint egy szénsavbuborék. Megindulsz a pohár teteje felé az állóvízben, ami görcsösen kapaszkodik a falakba, mert “ki

A napos délutánok nem mindig szépek. Hárman-négyen követnek csapatba verődve. A hagyjátok abba értelmetlen, a tanár hangja lepattan a szenvedőkből épített önérzetekről, a sajnálkozás tehetetlen,

Kipárnázott elmém fogságában feküdtem talánokból rakott falak mögött. Bádogtetőmön nagy cseppekben csorgott végig az élet. Bárhol, bárki vagy most, akkor kint álltál ernyőd alatt a

Átlagos és tiszta ruhában térdepel a napfénytől felmelegedett kockakőre terített kabáton. Kezében kép egy alig tízéves gyerekről. Vajon miben reménykedik? Ha a város minden lakosa