Keresés
Close this search box.

Kategória: Turcsányi Lajos

Turcsányi Lajos: Dűnék

Azt hiszem, csak anyaföldem pornyelvén szerethetem hűs lelkünk ölelkezését, csobbanva mezőt érő kék felhőkben, mikor az álom taszító anyaöl. Úgy érzem zsibongó gyermekim hada csoszogó,

Turcsányi Lajos: Gondolatjel

gondolatjel…………….. ……………..jelgondolat fa gondolát…………….. …………….álgondot lát látom gondol………….. ……………..gondola áll látszat gondok………… ………….gátak szólnak szógátakban…………… ……………szótár ablak jelgombomban………… ………….begomboltam magam gondját………… …………mit gondom lát

Turcsányi Lajos: Néma óceán

Messze még az óceán partja, hosszú út végtelen vizeken, hiába kérded, ő sem tudja, hová indulsz s hová érkezem. Fáj a nincstelen élet sarja, vadhajtások

Turcsányi Lajos: Mű elemzés

Szorít ez a nadrágszíjam, nem tudom, hogy minek híjjam, pam, pam, pam, pararapam, elnyűtte a sok-sok ütleg, hogyha szeretsz elkerüllek, hihihi haha harang. Lázas vagyok,

Turcsányi Lajos: Apeva poéma

Ön Öntő Vízöntő Vízöntő fél Vízöntő félre Néz Néző Nézőke Néz ő kedves Néz ő ellesem Csók Csókol Csókolom Csókolózom Veled édesem. Éh, Éhes Éhesen

Turcsányi Lajos: Máglya

Dalköltőségem akaratom egyik felén hajt, másikon társítom a lázongó szüleményem, érthetetlen számomra a mívesség unalma, antidemokratikus rímeimet élvezem. Polgárok! Éljen a szabad sajtoló lírika, underground

Turcsányi Lajos: Vágyak zárnak

Ha majd megérik gyümölcsöm gyümölcse, és nem érezhetem ízét a mának, elmegyek észrevétlen olyan messze, hol csak a végtelen csillagok várnak. Ha majd simogatni fog

Turcsányi Lajos: Okosság

Késői szerelem vacsora előtt olykor rágós falat, esszencia az elmúlás előtt, mely a vitalitás fokmérője gondolati síkon. Testi vágyak ölelése oly cukros fonat, melyet köldökzsinór

Turcsányi Lajos: Ne végy

Álmaim árnyai szövegdoboz fogságában várják féktelen örömmel szabadságuk, villan egy gondolat, hajtó nélkül fogad egy fogat, a múlt kezében gyeplője benn ragadt, mint sóhajom szavatosságom

Turcsányi Lajos: Háború után

Héjában főtt krumpli, kömény volt a kezdet, lenéző mosoly közt aprópénzre vettek, gyűlt bennem a harag, keserűség, méreg. Kevés a világ, hogy én csak ennyit