
Turcsányi Lajos: Dűnék
Azt hiszem, csak anyaföldem pornyelvén szerethetem hűs lelkünk ölelkezését, csobbanva mezőt érő kék felhőkben, mikor az álom taszító anyaöl. Úgy érzem zsibongó gyermekim hada csoszogó,

Azt hiszem, csak anyaföldem pornyelvén szerethetem hűs lelkünk ölelkezését, csobbanva mezőt érő kék felhőkben, mikor az álom taszító anyaöl. Úgy érzem zsibongó gyermekim hada csoszogó,

gondolatjel…………….. ……………..jelgondolat fa gondolát…………….. …………….álgondot lát látom gondol………….. ……………..gondola áll látszat gondok………… ………….gátak szólnak szógátakban…………… ……………szótár ablak jelgombomban………… ………….begomboltam magam gondját………… …………mit gondom lát

Messze még az óceán partja, hosszú út végtelen vizeken, hiába kérded, ő sem tudja, hová indulsz s hová érkezem. Fáj a nincstelen élet sarja, vadhajtások

Szorít ez a nadrágszíjam, nem tudom, hogy minek híjjam, pam, pam, pam, pararapam, elnyűtte a sok-sok ütleg, hogyha szeretsz elkerüllek, hihihi haha harang. Lázas vagyok,

Ön Öntő Vízöntő Vízöntő fél Vízöntő félre Néz Néző Nézőke Néz ő kedves Néz ő ellesem Csók Csókol Csókolom Csókolózom Veled édesem. Éh, Éhes Éhesen

Dalköltőségem akaratom egyik felén hajt, másikon társítom a lázongó szüleményem, érthetetlen számomra a mívesség unalma, antidemokratikus rímeimet élvezem. Polgárok! Éljen a szabad sajtoló lírika, underground

Ha majd megérik gyümölcsöm gyümölcse, és nem érezhetem ízét a mának, elmegyek észrevétlen olyan messze, hol csak a végtelen csillagok várnak. Ha majd simogatni fog

Késői szerelem vacsora előtt olykor rágós falat, esszencia az elmúlás előtt, mely a vitalitás fokmérője gondolati síkon. Testi vágyak ölelése oly cukros fonat, melyet köldökzsinór

Álmaim árnyai szövegdoboz fogságában várják féktelen örömmel szabadságuk, villan egy gondolat, hajtó nélkül fogad egy fogat, a múlt kezében gyeplője benn ragadt, mint sóhajom szavatosságom

Héjában főtt krumpli, kömény volt a kezdet, lenéző mosoly közt aprópénzre vettek, gyűlt bennem a harag, keserűség, méreg. Kevés a világ, hogy én csak ennyit
A létezés Egyre sűrűbben távolodok magamtól. Főként porszívózás közben, amikor semmit sem hallok környezetemből, még a szívverésemet sem. Egy hegyi tisztáson elterülve – a mindennapok
Egy vitorlást viszek a vállamon, rajta alma, kenyér, hintaszék és minden egyéb, ha a túlparton esetleg nem lenne. Hullámverésben kissé lábujjhegyre emelkedem, hogy a habos
Mi minden lehettem volna. Például orvos, ha apám szavára hallgatok – áldott lett volna az egész család velem: olcsó volnék, szegény hűség börtönében fogoly,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.