Kategória: Toth Yvett

Mizújs?        Semmi, csak keresem önmagam. Hány kiló vagy?        Három évvel több a kelleténél. Hol dolgozol?        Az

Most szállok vonatra. Közben egy filmet nézek a szobámban. Megérkezem, szorosan átölelsz. Eszembe jut, hogy ki kell vinnem a szemetet. Mexikói ízeket kóstolok a kedvedért.

Megcsillan egy trombita karcos dallamában, végigsuhan a zongora billentyűin, belekapaszkodik a nagybőgő húrjaiba. Miért napfelkelte? Miért nem naplemente? Kérdezed a tollas fejdíszem és a Charleston-ruhám

Még érzem                a számban az alma ízét,                az olvadó húsom szagát

A bakancslistámon voltál, de te valaki más bakancsába léptél. Azóta kevesebb almás pitét sütök, és a veronai szerelmesek is ellenszenvesebbek. Azért örülök a napsugár-emberednek, akivel

Kitekintek az éjszakába. Ismét kislány vagyok, akit megbabonáz az üvegen túli élővilág gazdagsága, a kedvenc akváriumos lámpájában suhanó halak bűvös tánca. Harminc méter mélységbe tekintek.

Beszivárgok az orrjárataidon. Lecsorgok a torkodon. Végigzongorázok a lebenyeiden. Átszáguldok a vérköreiden. Észrevétlenül. Majd kifújsz, kiürítessz magadból, és sosem leszek több neked egy nehéz lélegzetnél,

Gumiillatú dallamok egy átlátszó műanyag zacskóban. Összetapadt születésnapok egy üres tolószékben. Groteszken vigyorgó lufitetemek. A kisimult hiány ráncos életmaradványai. Belülről feszesre fújt bársonyfény, de kívülről