Kategória: Tóth Szilvia

Tóth Szilvia: Tavaszt zendülő

Csend csillan a csillagok szemében, magban feszül a kikeletet váró világ. Újra hisz a szóban, kapaszkodik a reménybe, napcsókolta szirmokkal nyújtózik a hóvirág. A Hold

Tóth Szilvia: Nővé váló

„Hogyha a Hold rá fátylat ereszt…” (Weöres Sándor) A kanyargó út hátán hamvadó avarhalom mellette a bokrokon ezernyi galagonyaszem vérpiros cseppje ül pergő szél cibálja

Tóth Szilvia: Emlékfoszlány

Csak néztem, ahogy a bánatom lazán kikönyököl az ablakon, és furcsa mód maga után integet, hátára kapva szívemet, azt se mondja, ég veled, megy, vissza

Tóth Szilvia: Totem

tudod ott az úton hazafele még tűzben táncol a berkenye s a hóharapta ágak között várja hogy kicsippentse egy madárka s csőrében felvigye akár az