Keresés
Close this search box.

Kategória: Tóth Olivér

Tóth Olivér: Negyvenharmadik zsoltár

mea culpa mea culpa mea maxima culpa az ingvén nappalt is éjjé tette értem a halál körme alatt az univerzum derék özvegy bojtár gyöngyháza delelő

Tóth Olivér: Asztali áldás

most jönnek vendégségbe akik igazán fájnak most hívnak vendégségbe azok amik nagyon fájtak most válik kérges ágmellétől szapora tej a rügyszájnak most hiába nevelted őket

Tóth Olivér: Fakó penge és tükör

a hajnal bóbiskol vállamon csőréről csurgó gyöngyöt ringat téged lopott meg vagy engem téged sirat-e vagy engem varjútollaira fekszem Istenét emberét káromolja kertjében teérted énértem

Tóth Olivér: Kalapom pántlikám korbács

egy anyanélküli anyagnélküli jövendőt jósoltál ma is húsban csontban vérben állok levegőért sorban paráználkodó kurva létek foggal tépnek körömmel foltoznak élő jelöletlen sírkertalmok egy pódiumra

Tóth Olivér: Magaménak kérem

Felemelt tenyerekkel rabolt az Isten Házamnak ajtaja ablaka küszöbe nincsen Nincs kéregetésem nincs maradásom a számadás nem érvem Egyetlen szöget kérek tőle legyen zápszívemnek palástja

Tóth Olivér: Halotti ének

Homlokán tetőnehéz aranypor a nyárnak Búcsút int vagy üdvözöl de átad a halálnak Koszorúim lányok férfiak apák anyák találnak Nincs akit ma sirassak nincs aki

Tóth Olivér: Cigánynak lenni

Minden vonásban ott lakom ahol Te is, a vonalkavalkád zajának tompítója s lázítójaként. Tudom milyen nyáron a repedéseken áttörő szurok, mint arcodon elered a sírás