
Tóth Gabriella: A belső világ
Már gyerekkora óta tudta, hogy más, mint a többiek. Nem érdekelte a játék, a barátok, vagy a család. Inkább a könyvekbe, a filmekbe, vagy a
Már gyerekkora óta tudta, hogy más, mint a többiek. Nem érdekelte a játék, a barátok, vagy a család. Inkább a könyvekbe, a filmekbe, vagy a
Langyos tavaszi délután volt. Kovácsné túlórából indult hazafelé. Előtte megvette a szükséges élelmiszert. A buszon lehuppant az ülésre. Fáradt tekintettel nézte a szaladó házakat, fákat.
Visszamászott a farkas az óceánba, meggondolta magát. Hiába lehetne fenevad, hiába fenne kardot, kaszát. Valami visszahívta őt, valami kín feszítette puszta szólongatta vagy üldözte kővár
Hallod a cinkét? Húzza zenédet, É-mollban szólhat mától az ének. Záporcsepp csókol alvó kanálist, bársonyát bontja a fűzfaág is. Hallod a cinkét? Élet e trilla,
(A meghasonlottság éneke, slóka-ritmusban) Zarathustra im-így szóla: tíz év hegyi magány után, feloldódott makacs csendem. A kopár hegytetők felől baljóslatú szelek keltek. Elhagytam megszokott hazám,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.