Kategória: Tóth Gabriella Toga

Tóth Gabriella (Toga): Lélekemelő

Valami baj van, ez tisztán kivehető. Rokkant parkolóba álltunk jónéhányan. Véletlen volt- e, vagy szándékos cselvetése a létnek, nem tudni. Mint veszett kutyákat kerülnek, és

Tóth Gabriella (Toga): Buborék

Kopott kaptató, és fényesre sikált lejtő. A máz mögé bújtatott kétértelműséget csukott ajtóra öntik, míg mögötte aszottak, kipukkant buborékot seprők gyűlnek.

Tóth Gabriella (Toga): Új szelek

Végig kíséri a perceket és hol lázadón, hol durván, hol lágyan érint a légnyomás különbség. Áramlatok. Felkavart sivatagi por fekete mocska tapad a lecsupaszított, szinte

Tóth Gabriella (Toga): Felhők

Habpatronnal picike nyomás, és díszpárnaként puhán ring a kávé tetején. Aztán tűzre fekszik, vagy meleg bőrödön sisteregve hív. Égre mászik, és báb – árny feszül

Tóth Gabriella (Toga): Esik

Esik. Mennyire más most ez. Esik. Nem csupán egy kedvetlen, hideg nap: megtelik belsőséges csenddel. Valami nyugtató dallam szól minden cseppben. Talán ez a boldogság?

Tóth Gabriella (Toga): Parancsra

Nem győz eleget hallgatni, és sejtelme sincs, hogy a folytonos kárhozatra ítélt létből hol lehet kiszállni, mert hiába a napi parancsba adott, elfáradt mosoly, titkolt

Tóth Gabriella (Toga): Megtalál a Csend

Nem a már megszokott, ismert, begombolt lelkű, fóliába csavart élet, nem az önmagába forduló ajtó, mely forog tengelye körül, de a röppálya mindig ugyanaz. Maradsz

Tóth Gabriella (Toga) : Fényes folt

Megkeresi. Ígérte, partra száll majd, és horgonyát ledobva, megkeresi. Úgy találta, hogy nem találja már évek óta, és a bugyogva szaladó folyam csak nehezíti a

Tóth Gabriella (Toga): Szólni merni

Szólni merni! Talán ez az egyik legfőbb dolog, amikor fesztelenül, érdek nélkül ömlik a szó, és megtisztulsz általa, beavatsz és beavatódsz, mélyről jövő titkokat súgsz,