Kategória: Törcsi Levente Balázs

Törcsi Levente Balázs: AZ ÚRISTEN TENYERÉN

Csöndköntösöm mélyén hallgat egy dallam. Hívtam, jött is, Nagy karimájú felhőkalapban. Nem láttam már oly rég. Lombkabátja gombjai kék színű ég. Vállain három picinke cinkefiók,

Törcsi Levente Balázs: BEATITUDE

/ visszaálmodás a tökéletességbe / Hamu. Por-lét. Torkomra forrt levegő-ég. Fájdalomba, gyönyörbe, mindig búcsúzunk, búcsúzunk örökre. Így élünk, de élünk. Kegyetlen, kegyes áron. Törve, olvadva

Törcsi Levente Balázs: LÉTFEJTŐ

Hunyorgó magány, vártalak. S, hogy itt voltál, Tenyerem őrzi utadat. Őrizője voltál a mindent elemésztő éjnek. Tétova, Lassú léptek. Ásító kapuk tornáca. Kezdete van a

Törcsi Levente Balázs: Ördögök álma

Magamra maradtam. Formátlan, égszerű tiszta alakban… Most varró tűhegyek öltögetnek daróc-testű, bogas köteleket. Horgas kampók, rozsdamart pengék hasítva, vágva formálnak sosem született hús-vér emberré. Hajammá

Törcsi Levente Balázs: ÚTON

Kong, kong a harang távol, Hantokon surranó Áldó álom, Árnya-szegett kései árva, Emlékem végtelen járása, Zúgó folyamként töri át Szívemnek belső templomát. Árva árnyak táncát