Csöndköntösöm mélyén hallgat egy dallam. Hívtam, jött is, Nagy karimájú felhőkalapban. Nem láttam már oly rég. Lombkabátja gombjai kék színű ég. Vállain három picinke cinkefiók,
/ visszaálmodás a tökéletességbe / Hamu. Por-lét. Torkomra forrt levegő-ég. Fájdalomba, gyönyörbe, mindig búcsúzunk, búcsúzunk örökre. Így élünk, de élünk. Kegyetlen, kegyes áron. Törve, olvadva
Hunyorgó magány, vártalak. S, hogy itt voltál, Tenyerem őrzi utadat. Őrizője voltál a mindent elemésztő éjnek. Tétova, Lassú léptek. Ásító kapuk tornáca. Kezdete van a
Magamra maradtam. Formátlan, égszerű tiszta alakban… Most varró tűhegyek öltögetnek daróc-testű, bogas köteleket. Horgas kampók, rozsdamart pengék hasítva, vágva formálnak sosem született hús-vér emberré. Hajammá
Kong, kong a harang távol, Hantokon surranó Áldó álom, Árnya-szegett kései árva, Emlékem végtelen járása, Zúgó folyamként töri át Szívemnek belső templomát. Árva árnyak táncát
Ajtónak háttal kenyérvágó kést élezni asztalra morzsát szórni ablakot nyitni a koszos galambnak hátha bejön… egyszer mégis a szemközti tűzfalat nézni magadba szállni a romlottat
Hepp Béla (aLéb): Előszó – Horák Andrea Kankalin Valami történt című kötetéből Már első ránézésre is rendkívül gazdag kötet, a benne található írások formai gazdagsága
Nézd, micsoda szél ez! ! Ha nem vigyázol, szívedrõl a vizes fáslit letépi. Vési a falakat is, a házak, mint régvolt plakátok: : szakadnak. Roppan
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
