Csöndköntösöm mélyén hallgat egy dallam. Hívtam, jött is, Nagy karimájú felhőkalapban. Nem láttam már oly rég. Lombkabátja gombjai kék színű ég. Vállain három picinke cinkefiók,
/ visszaálmodás a tökéletességbe / Hamu. Por-lét. Torkomra forrt levegő-ég. Fájdalomba, gyönyörbe, mindig búcsúzunk, búcsúzunk örökre. Így élünk, de élünk. Kegyetlen, kegyes áron. Törve, olvadva
Hunyorgó magány, vártalak. S, hogy itt voltál, Tenyerem őrzi utadat. Őrizője voltál a mindent elemésztő éjnek. Tétova, Lassú léptek. Ásító kapuk tornáca. Kezdete van a
Magamra maradtam. Formátlan, égszerű tiszta alakban… Most varró tűhegyek öltögetnek daróc-testű, bogas köteleket. Horgas kampók, rozsdamart pengék hasítva, vágva formálnak sosem született hús-vér emberré. Hajammá
Kong, kong a harang távol, Hantokon surranó Áldó álom, Árnya-szegett kései árva, Emlékem végtelen járása, Zúgó folyamként töri át Szívemnek belső templomát. Árva árnyak táncát
G. Makra Ildikó versei elé G. Makra Ildikó verseit olvasva az összefűzött igazgyöngyök jutottak eszembe. A természet mogyorónyi kis csodái, az igazzá gyöngyülő homokszemek. Amelyek
Teneked még a beleid is parancsszóra ürülnek. Még otthon. A te parancsszavadra. Hogy ne legyen veled gond idebent. .Hogy ne vegyél
Hej, amikor hajó voltam, száz vitorlám dagadt a szélben, kedvence a hullámoknak, olthatatlan láng vad sötétben, megtapsoltak kikötőkben, mikor érkeztem vagy indultam, sokat késve vagy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
