Kategória: Tim Mariann

fűtött madártest az őszi nyár még ível a bennünk felmerülő kérdés válaszok fölé való zörgő porban fürdik a poloskaérlelő nyárutó ma még a fán lóg

úgy kellett őket keresgélni a ház előtt kiszabadítani cérnagyökerüket a kérges földből lent a fűszerkertben lépésenként egyet sorban négyen ültettünk el nyolc bájos fenyő baba

„Ha az ember sokat álmodik, gyorsabban nő.” (Émile Ajar) szatyraim a hatodikra gyalog cipelem napra nap tanulok mind egy kérdés körül liftezni csak az üres

„Ain’t no hangman gonna” /J.Hendrix/ Hey Lecsoe, mit csinálsz a fűben fekve? Lecsoe, mit csinálsz ott, némán fekve? Megöltem magamat, most nyugszom békében nyugszom a

megfürdetlek a gondolataimban összemosom vonásaidat a vágyaimmal a ki nem mondott szavak fel nem tett kérdések kioldanak belőled valami lényegit ami semmivel sem helyettesíthető érzeni

Beírlak a valóságba és leszel egyszerre egész mégis különvált. Felszabadultan a képzet tébolyából szürke kabátod hízik a fényben. Még egy percre visszatartalak az éji rémeket

álmomból ébredve mardosó éhség gyötör tüzes szomjúság hajt vissza a faluba amit elvettetek egykor zöld lombjai árnyalták otthonom most azt mondod a tied odúm helyére