Kategória: Tim Mariann

azt mondják, a magyar nyelvben nincs elég igeidő te gazdagítod, már félig múlt idő vagy befejezetlen jelen a nagybetűs méglét amiben már ott izzik a

Hétköznapok rajából érkezem végtelen hóban kihűl a zaj. Lámpafény hajlik a fák vállára, éhezem álmotok, mi csodát akar. Nevetéseink gyökérré nőnek, összefonódva kötélként tartanak. A

Nagyanyám rókabundája alá tuszkolom, aminek még mindig öregasszony szaga van, beszorítom a parfümös bőrönd mellé, így nevezte, mert külön üvegcse volt benne a kölninek, szappannak

fűtött madártest az őszi nyár még ível a bennünk felmerülő kérdés válaszok fölé való zörgő porban fürdik a poloskaérlelő nyárutó ma még a fán lóg

úgy kellett őket keresgélni a ház előtt kiszabadítani cérnagyökerüket a kérges földből lent a fűszerkertben lépésenként egyet sorban négyen ültettünk el nyolc bájos fenyő baba