
Tiegelmann Barbara: Tibor
A cigaretta parázslott anyám ujjai között. Könyökével a gangra támaszkodva fújta a füstöt a fáradt októberi estébe. Mindentudó tekintete a távolba révedt, talán a lemenő
A cigaretta parázslott anyám ujjai között. Könyökével a gangra támaszkodva fújta a füstöt a fáradt októberi estébe. Mindentudó tekintete a távolba révedt, talán a lemenő
Visszagondolva, furcsán nézhetett ki egy négyéves forma kislány abban a hatalmas ravatalozóban, egyedül a koporsóval. Mégsem tűnt fel senkinek, ahogy az sem, hogy nem vagyok
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.