
Tiegelmann Barbara: Tibor
A cigaretta parázslott anyám ujjai között. Könyökével a gangra támaszkodva fújta a füstöt a fáradt októberi estébe. Mindentudó tekintete a távolba révedt, talán a lemenő

A cigaretta parázslott anyám ujjai között. Könyökével a gangra támaszkodva fújta a füstöt a fáradt októberi estébe. Mindentudó tekintete a távolba révedt, talán a lemenő

Visszagondolva, furcsán nézhetett ki egy négyéves forma kislány abban a hatalmas ravatalozóban, egyedül a koporsóval. Mégsem tűnt fel senkinek, ahogy az sem, hogy nem vagyok
A lenyugvó nap megnyújtotta a fák árnyékát. Kétszer olyan hosszúnak mutatva magukat, mint a valós méretük. Nem kell futnia, maradt idő úgy is, hogy nem
A sűrű erdő békés csendjét csak a lábam alatt reccsenve kettéroppanó száraz faág bántóan éles hangja törte meg, melynek visszhangja betöltötte az erdőt.
A főutcában nagyrészt öregek laktak, nem volt ebben semmi meglepő. Kis falu, az iskola már régen becsukta ajtaját, mint ahogy a templom is csak évente
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.