Kategória: Tasev Norbert

Most még láthatatlan, imbolygó cél felé sodródok, akár komisz-galád viharokba került hajós; fáradhatatlan mégis sántítva megyek, botorkálok hangtalan. Sűrű most még a köd-szűrte ikrásodott, balga

Honnan is tudhatná e mostani velejéig gyarló, kisstílű ember, hogy mit jelenthetett egykoron az édes-bús gyermekkori emlékezés, a játsznyi boldog öröm, a gyerekes-naiv kíváncsiság, mikor

Mihaszna, keserves, megszerezhető anyagiasult javaid nem igazán számítanának; méregdrága laptopod, félmilliós okostelefonod folyadékkristályos kijelzője, se szintén milliókat érző luxusvillád, extravagáns sportkocsid, mellyel gyerekes, naiv, tovább

Éjfél utáni sűrű, vakondok-sötét, kísértet-éjszaka. Fátyol-sötét pillákon vasnehéz, hibernált álom-járás feszül, terjeng. Még nem is sejti, hogy már másnap van, s nemsokára újfent megindul majd

A város mintha önmagát zabálta volna fel. Mindenütt ez a szirupos már-már álszent, tovább manipulálható köntörfalazás, megannyi csilingelő boldog vidámság, mely csupán csak a módosabb

Az ember előbb-utóbb tán maga is megcsömörlik, megalkuszik az átlagokat vonszoló közöny-néma bizonytalanságban; felnyílt stigma-sebeit naponta szükséges, hogy Léthe-vízzel tisztogassa. Akarat s épp megalkuvás átkozott

Az önkényes, kegyesnek szánt hazugság talán már mind-mind magától értetődik, ha az ember kinyitja nem csupán a megfelelő digitális, vagy épp audiovizuális csatornákat s elmerengve,

Tasev Norbert: KÖRÜL-ÍRÁS Nem akarják érteni; legfeljebb csupán csak acsarkodó, kántáló, agresszív sodrát érzik a szándékosan meghülyített, ostoba, propaganda-beszédnek; a titkos, Apokrif szleng-nyelvezetnek, mely pusztítva

Sorvasztók s piócák életét élni kényszerültél, s ha már Sziszifuszként elégszer elbukni kényszerültél, inkább szándékosan elmenekültél gondok, s bajok elől, mert pontosan tudhattad, előbb-utóbb már

Sehol sem lehetett immár a megérdemelt, a vágyott Élet, vagy álom, a romantikus szent-légyott, melyre oly régóta áhítoztunk tán mindahányan, akik tunya-közönnyel ugaron ragadtunk. A