Hálát adhatok a mai napnak: Végre ezt is megérhettem én! Jó, hogy nem születtem világtalannak: Szemem megakadt egy vesepecsenyén. Vörös színe egyből megigézett. Textúráját látva
Magam elé idéztem egy képet: Emlékem a pápai főtérről, Ahogy a Nagytemplomból kilépett Nagyanyám, elkápráztatva a fénytől. Most hirtelen rám borul egy árnyék. Nem is
Visszamászott a farkas az óceánba, meggondolta magát. Hiába lehetne fenevad, hiába fenne kardot, kaszát. Valami visszahívta őt, valami kín feszítette puszta szólongatta vagy üldözte kővár
Hallod a cinkét? Húzza zenédet, É-mollban szólhat mától az ének. Záporcsepp csókol alvó kanálist, bársonyát bontja a fűzfaág is. Hallod a cinkét? Élet e trilla,
(A meghasonlottság éneke, slóka-ritmusban) Zarathustra im-így szóla: tíz év hegyi magány után, feloldódott makacs csendem. A kopár hegytetők felől baljóslatú szelek keltek. Elhagytam megszokott hazám,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
