Takácsné Tóth Márta – Taktoma: Egyszer élünk!
Hálát adhatok a mai napnak: Végre ezt is megérhettem én! Jó, hogy nem születtem világtalannak: Szemem megakadt egy vesepecsenyén. Vörös színe egyből megigézett. Textúráját látva
Hálát adhatok a mai napnak: Végre ezt is megérhettem én! Jó, hogy nem születtem világtalannak: Szemem megakadt egy vesepecsenyén. Vörös színe egyből megigézett. Textúráját látva
Magam elé idéztem egy képet: Emlékem a pápai főtérről, Ahogy a Nagytemplomból kilépett Nagyanyám, elkápráztatva a fénytől. Most hirtelen rám borul egy árnyék. Nem is
… tudatmélysötét alakok/: formálódsz. Merengve egy láda kincsen, a nincsen. Füvek futnak vágtató lovak patái alatt. Azt hiszem, a versben havazni kezd. Ősszel lassan hullanak
Mindenekelőtt kiemeltem a fő témát, erős fénybe raktam az arcot, és ehhez az arisztokratikusan fölényes ábrázoláshoz egyszerű és semleges hátteret raktam. Később sötét és zavaros
a hajnal bóbiskol vállamon csőréről csurgó gyöngyöt ringat téged lopott meg vagy engem téged sirat-e vagy engem varjútollaira fekszem Istenét emberét káromolja kertjében teérted énértem
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.