Hálát adhatok a mai napnak: Végre ezt is megérhettem én! Jó, hogy nem születtem világtalannak: Szemem megakadt egy vesepecsenyén. Vörös színe egyből megigézett. Textúráját látva
Magam elé idéztem egy képet: Emlékem a pápai főtérről, Ahogy a Nagytemplomból kilépett Nagyanyám, elkápráztatva a fénytől. Most hirtelen rám borul egy árnyék. Nem is
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
