Kategória: Takács Zsuzsa

Titkos éned romlásodra tör, önkezed által lelöki ólommal futtatott, színes üvegvázád, rálöttyenti a forró feketét az első vendég fahéjszín selyemingére érkezése pillanatában, s ha a

Mint félig kiszáradt sáskák, rongy-fátylukat emelgetik a Blaha Lujza téren a koldusok. Ha nem hallanám a kerekek surranását, az árusok rikoltásait, a talpak csattogását, a

A szolgák kiszóltak, hogy ne zaklassuk őket, mert alszik az Úr, és nem akar fogadni minket. De mi benéztünk a zsalu rései között a sötétbe,

A vízbefúlók nehéz ruhájában a menekülést kereste tág szemével, mert érezte, hogy süllyed, és ott állt a parton a formába rendező elv, és odanyújtotta a

De hiszen ismerem a folytatást! Lépésről lépésre miért kellene követnem a fejleményeket? Szólni csak önmagam ellen.

Honnan ez a hidegség bennem? Ítélő- képességem hiánya? A túlzásba vitt részvét előre megjósolt őrülete? A részletek fel- lázadtak az Egész ellen. December huszon- negyedike

Mint vízbefultat hullám hordtalak nyitott szemed volt iszonyu napom ha partot érek megmenekültem zokogtam – zászló vászna csattog-e kibontva – újra visszarántasz újra szakadék –

A lelkek majd jobb ruhát találnak? És van-e vásártérnyi színpad, ahol testek állnak, nevekkel? Orsókról hosszabb fonalak gombolyodnak? Több év jut nekik, mint nekem? Egy

Bár zuhogott, szóltak a madarak. Egy szál dróton kigyulladt a körte, mint kiáltás, meglódult mögötted. Mit vittél magadban? – senkinek nem volt már az arcod

Mindig is tudtam, hogy árulásáért cserében él minden. A rengeteg túlélő között van-e tehát keresnivalóm? Ha megjelenek köztük, biztosan villamoson utazom a kórházból jövet, és