Keresés
Close this search box.

Kategória: Takács Zsuzsa

Takács Zsuzsa: Ó, mennyire

Ó, mennyire égek érte! Nem ismerem meg arcomat. Hagyom szél hordjon, itt vagyok, Széthullok, szétesem és nem vagyok. Hagyom a tél, hagyom az ősz –

Takács Zsuzsa: Nosztalgia

Ki hitte volna, hogy visszatérhet ugyanabba az időbe? hogy nem mozdulnak el az utcák, míg hazug évszakokban járkál másokkal, ide nem jön a tavasz? Álmodik?

Takács Zsuzsa: Test és lélek

Pillantásom kimenekült a fenyőfa tüskés ujjhegyére, az ablakon túl legelt a kéken-zöldön, akart, de félt is messzebbre jutni, vergődött hosszan a gallyakon, de hálójából végre

Takács Zsuzsa: A bolond

Szökik. A nevetés létrája leng mögötte. Zöld levelet hajt arcán a félelem. Szökik. Az üldözők beérik. Tördeli ujját, ablakok ropognak. Egy padra hull. Az üldözők

Takács Zsuzsa: Túl

Ruhacsomó amelyből valaki kilépett A mutató tizenkét óra közt a naplemosta falakon keresztbe botló rácsokon kézfejeken, vázlatnyi városon Ruhacsomó, amelyből valaki kilépett Se-éjjel se-nappal se-föld

Takács Zsuzsa: Vágy

(a mandarin szerelme) Az értelem, üvegfal, szétreped. A szerelem arcodhoz térdepel. És szépséged gyötör mint lassu évszak, mint kő zuhog rám. Csillagom ma néma. Nyelem

Takács Zsuzsa: Sötétebb

Nem száll fel többé ez az este, és nem ér véget ez a hely. Elmúlt a nappal s a reggel nem jön el. Letéve az

Takács Zsuzsa: Szabadulás

Ismét hegyek és újra fák: a számüzöttek újra érkezése. És ujjam a könnyü ágakig elér-e. És lépnek az ezentúl tárt kapukon át. De léphetek a

Takács Zsuzsa: Fehér arcod

Élni akar még, gondolom, hidegen. Fordult a kocka. Halotti gyöngeségedben képtelen vagy leplezni érzelmeidet irántam. Fehér arcod nem feledteti azonban az önérzetemen ejtett, egykori sebet.