Keresés
Close this search box.

Kategória: Takács Krisztina

Takács Krisztina: Vers

Szemgödreimbe bezárva rejtettelek könnybe, örömbe tápláltalak szám melegéből s bölcsőd mellett mosolyogtam én amikor elaludtál. Vágyamból növekedtél felnőttél szerelemre s én lettél te is: éles

Takács Krisztina: Színről színre

hol vannak már a szemünkbe írt csodák hártyásan hályogként kúszik ránk az éj így űzetünk ki végül mind az édenkert szobáiból mezítelenségünk többé nem világol