Keresés
Close this search box.

Kategória: T. Kocsis Gabriella

T. Kocsis Gabriella: A tegnapi lány

     Hűvös volt a hajnal. A nap épp kibuggyant a házak között, de a szokottnál bágyadtabb volt az ébredése. A tegnapi fülledt melegnek nyoma

T. Kocsis Gabriella: Kőbe vésve

Majd lassan szétcsiszolódunk, úgy egymásba hasadva. Sosem tudtam milyen az, csak beléd fonódtam. A hangtalan napok alatt, ahogy egymást tépjük, gyöngybe öltözött ünnepnapokon, cibáljuk minduntalan.

T. Kocsis Gabriella: Már nem is szeretlek

Talán már nem is szeretlek, csak kellesz még, megszoktalak kicsit. Az évekkel sem szelídülsz, ítélet vagy és szükség. Talán már nem is kellenél, csak hegesen

T. Kocsis Gabriella: Buborék

Már épp elhittem, hogy örök minden buborék. Pont azok, miket te fújsz szalmaszál kezeddel. Néztem, ahogy magasba repülnek, égig érő nappal játszik színük, felérve is