Kategória: T. Fiser Ildikó

Ne sirasd a múltat, hisz minden pillanata, mint fának évgyűrűi, az élet lenyomata. Ne sirasd a múltat, hisz gyönyörű a reggel, halvány napfény táncol a

Piros köpeny, piros sapka, vajon ki bújt meg alatta? Hóból fonta nagy szakállát, szél sodorta büszke bajszát, arcán széles mosoly terül, minden gyerek neki örül.

Kandallóban fa parázslik, körötte senki sem fázik. Lekerülhet kabát, sapka, nem gondolunk már a fagyra. Az asztalon gyertyák égnek, meleg fénnyel megigéznek. Apró lángok táncot

Az idő egy végtelen kerék, örök forgatói magunk vagyunk, lenyomatát a lelkünk őrzi meg, színeivel mind eggyé olvadunk. Új színt keverek életem vásznára, a forma

Puha felhőpárnán lehajtom fejem Szememben sorsom csillagfénye gyúl Álmodozó emlékezés angyala érkezik Védő szárnya lesz így a takaróm Sebemre gyógyírt az ég könnye csepegtet A

Amikor még kicsi voltam, nem értettem én meg, miért kellett megszületni a kis öcsikémnek. Miért akart édesanyám másikat helyettem, folyton azon gondolkodtam, mi rosszat tehettem.

Múlt és jövő között egy pillanat csupán a kezdet, mi minden hajnala. Ifjú szívünkben csillogó reménysugár életünk, virágzó illata. Múlt és jövő között egy pillanat