Kategória: T. Fiser Ildikó

Bontsd ki a szárnyad, s repülj tova! Az életben vár még sok szín és csoda. Éld meg a szépet, s a pillanatot! Minden rezdülést és

Felhőpárnám, ha megrázom, Tollpihék helyett a fákon, Csillogó víz-cseppek ülnek, Ágain elszenderülnek. Felhőpárnám jól megrázom, A cseppeket nőni látom. Akkorák már, mint egy bálna, Földnek

Míg rám néznek egy villanás csupán, tekintetük a semmitől a mindenig ígér, s a tovasuhanó pillanat-foszlány őrzött emlékek képsora az idő peremén. Fakón komor a

Járom a réteket, felidézem az elmúlt éveket. Kezdem a tulipán bánatos, piros mosolyán, ki azt üzeni, hogy talán az élet szebb lesz ezután. Most előttem

Mikor ő féltően, átkarol, kis szívem boldogan zakatol. Mosolya, akár a Hold-tükör, életem egén úgy tündököl. Lelkemet gyógyító szavai, a szeretet kapuját tárva ki. Tekintete

Lepke szárnyán libben a tél Utad kísérje fénylő tavasz Cinege hangján dúdol a szél A nyár virágzó mosolyt fakaszt Tízesen áll az időkerék Ím fordul

Csak állunk, kéz a kézben, és csodáljuk a hegyet, a fölénk magasodó sziklák peremét, a forrást, mi szemünk láttára születik újjá, suhanó árnyak között a

Legyen az életed könnyű nyári szellő, mely tovarepíti az akadályokat. Legyen mosolyod felkelő nap fénye, mely megvilágítja a helyes utat. Legyen a lelked pillangók varázsa,

Ne sirasd a múltat, hisz minden pillanata, mint fának évgyűrűi, az élet lenyomata. Ne sirasd a múltat, hisz gyönyörű a reggel, halvány napfény táncol a

Piros köpeny, piros sapka, vajon ki bújt meg alatta? Hóból fonta nagy szakállát, szél sodorta büszke bajszát, arcán széles mosoly terül, minden gyerek neki örül.