Kategória: Szűcs János

Szűcs János: Törékeny

Törékenységünk tart össze bennünket és körülöttünk mindent, mintha porcelánból, jókedvében teremtett volna minket az Isten. Mezítelenségünkkel uralkodunk a tájon és egymáson. Ágyunk a trónusunk, együtt

Szűcs János: Határ

Keltétől nyugtáig a naptüzek lángra lobbantják az égi azúrt; élőre és holtra rótt jel üzen, s világunk zenittrónjáról az Úr. Elhagy az anyag, páráll a

Szűcs János: Kezdet

Az Időembrió burkát repeszti, elfolyt magzatvizén a Tér fodrozódik. Nincs természet, nincs természetfeletti, semmi sem valótlan, semmi sem valódi. A lét még fantom, a Semmiben

Szűcs János: Buborék

Mellkast szorító buborék – ólomnehezék légüres térben; kívülre alkonyt vetít eléd. S egyben mintha inga is lenne, ami a visszhangtalan csendben elvetélt szavakat zúz; belül