Kategória: Szűcs János

Az orosz-ukrán háború előérzete Sérült idegek vetítővásznán szentjánosbogár-sziporkák tűztáncával játszik az elme. Hold helyett a helye: fekete hold kel fel, űrben az űr. Hiány a

Óceánt érzek, sós ízekkel szeleket. Fantomhullámok ringatnak, ez részegít. Úgy tűnik, hogy partot érhet a szerelem; ez csak képzelet, mit az elme közvetít. A háttér

(ideg…) Tüskéket növeszt, megmérgez egy sebzett gén, csigolyák közé szorult ideghúrja csalánozó sejtekkel telt medúza; a fájdalom, a kábulat vadhúsa: nincsen idegsebész, aki kimetszhetné. (csont…)

Haloptikában olvadásponton túli táj a föld és az ég között vibrál: a délibáb párolgó szellemkép rajzát vetíti eléd; káprázata mögé elrejti másik felét. Portölcsér kavarog

Félrehajtott fejjel az eget kémlelem. Pengék a csillagok. Várok, itt vagyok kiüresedett aggyal. Késik az arkangyal. Napkeltekor szememben véraláfutásos ág-bog a hajnal; néhol elejtett folt,

(Genius loci – Szeghalom) Berettyó-holtág partján nádas nő. Vércsék vijjognak cserfaágak közt. Szarvasbogarak nászra rajzanak; értük zsong a tölgy. Ártéri farönk gyökeret ébreszt, zsenge ágat

Ölelkezésünkkel uraljuk a tájat. Kifürkésszük egymás testbeszédét, húsát; keressük súlytalanságunk egyensúlyát. Bizserget a gyönyör elektromossága. Véd bennünket szerelmünk bizonyossága, és ha kell, őserőként teremt majd

(…miközben Ukrajnából menekülnek…) Nem látod a roncsokat? – szilánk szabdalta fák húsát, sebzett aortákból fakasztott szökőkutakat? Nem látod Ofélia-hullák homlokán a sápatag holdat? – sötét

Szikrázó szőke partokra, kőszirtekre te állítottál, arcoddal szemben, a sósan sebző szélnek szobrokat? Te voltál az, aki vártál sápadt Godot-szájakból megváltó, húsos szavakat? Mit reméltél,

fúj a szél nyitva az ablak huzat van a téridő féregjáratán át ki-be járnak belőled-beléd élők holtak szelídül a dúvad a szelídek elvadulnak feltámadnak egymás