Keresés
Close this search box.

Kategória: Szente B. Levente

Szente B. Levente: Fénysötétben

e világban mi lehetne szebb, mint az érett asszonyok ében szemöldöke – hangja, ölelése meztelen fény-sötétben aláesni, csak átölelni, ráhajolni kéne, édeni csönd-puha fűillat tenyerére

Szente B. Levente: Apa, milyen élet ez?

(Fiam után, Fiamtól – szeretettel) csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig

Szente B. Levente: (halkul a jaj)

egyre csak némul halkul a jaj az utcák csöndjét jól ismered kedved sincs hogy megszólalj nejlon és papír a szélben mind egyforma szeméthegy épül lelkedben

Szente B. Levente: Azt ne hagyjátok, ne

(ami volt egyszer, annak és azok emlékére…) hátunk mögött magyarázzák hogy mi az a tehetetlenségi rendszer – az én falumban ennek nyoma nem volt máig

Szente B. Levente: Kinek a nevében

ti szeretethiány-tagadók arányokról és hatalomról papolók meddig érhet a hazugság miután ellenem fordulnál úgy beszéltek akárha ismernétek Isten szavát kinek a nevében jösztök mint örök

Szente B. Levente: Kimerültünk mint a kövek

temet most hátam mögött valamiféle emlékezet mert megneveztél előhívtál tovább álltál a mások szolgája vagy magadként tudod-e sziklaének szélfogó – nem tudom csak kérdezem naponta

Szente B. Levente: Absztrakt

okos emberek mondod – s hogy fel se fogják ha ütnek-vernek öljük egymást az utódok meg a hátramaradottak életükben gyűlölködni fognak milyen földért miféle semmiért

Szente B. Levente: Nézd el nekem

kitaláltál engem is hogy beléd költözöm nézd el nekem nézd el nekem hogy víztükör fölött ökörszem-bokrétád leszek ezt is nézd el nekem kergetem ezt a

Szente B. Levente: Lovak nélküli mese

aztán minden élőt ha leöltél és megetted őket és isteneid közül mikor már egyet sem tisztelsz elbeszélünk mi is egymás mellett szépen ahogy illő kitörő