Szemerics Ádám (Samy): /Dunaparton/
Mennyi lázas és mámoros nyári este, mennyi kőbe vésett és szent fogadalom. Megannyi lángoló s megtört szív esete s nyúzott gallyként tova úszó fiatalságom. Voltam
Mennyi lázas és mámoros nyári este, mennyi kőbe vésett és szent fogadalom. Megannyi lángoló s megtört szív esete s nyúzott gallyként tova úszó fiatalságom. Voltam
Nézd hová jutottunk, szavaim füstté váltak már nem tudsz beléjük kötni, közéjük vágni Nézd hová jutottunk, a vágy, s a harag tovább álltak Tompán, mint
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? Amikor fogtuk az ásó – és nemcsak a zászló – nyelét s beszórtuk hit kölesével a földrész
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
naponta szedem jéghideg sorokba bár a hangulat pokolian kedvez néhány gondolat a semmibe nyargal mégis vonzódom a szeretethez kifosztott bölcse a proletár időnek a részvét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.