
Szemerics Ádám (Samy): /Dunaparton/
Mennyi lázas és mámoros nyári este, mennyi kőbe vésett és szent fogadalom. Megannyi lángoló s megtört szív esete s nyúzott gallyként tova úszó fiatalságom. Voltam
Mennyi lázas és mámoros nyári este, mennyi kőbe vésett és szent fogadalom. Megannyi lángoló s megtört szív esete s nyúzott gallyként tova úszó fiatalságom. Voltam
Nézd hová jutottunk, szavaim füstté váltak már nem tudsz beléjük kötni, közéjük vágni Nézd hová jutottunk, a vágy, s a harag tovább álltak Tompán, mint
Tizenöt járólap a folyosó végéig. Hét bordó, nyolc szürke. Hibásan rakták le a szélén, bordó járna a két szürke közé. Tizenöt járólap vissza, a cetlikkel
Nem az erőtlen ölelések – felröppent madarak váratlan zuhanásai – nem a fáradt lobogások – elfújt lángok halk sírásai – hanem a félúton megállt kézfogások
Utálod magad. Magad leginkább, amiért nem bírod. Őket szereted, persze, hogy szereted, egy gyereket nem lehet megbánni, mindkettőt akartad, de akkor is! Nem
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.