Kategória: Szakáli Anna

látom az esti fáradtságot duzzadt lábak sajgását érzem fény öleli át a tiszta szobát s benne örömváró engem ajtó nyílik, dzseki a székre máris telefon

Szentjánosbogár villan az éjben, lámpások szerelmes fénye hívogat, Tusnádfürdőn, lombok sötétje alatt, ezernyi csillag röpköd a légben. Kis bogárkák, villódzó csillagok, kerengve szállnak, párjukat keresve,

Harmincöt éve nélküled – nyolcadik szoba–,                                  rejtelek. Hozzád kulcslyukon

Vitorlák magányát esti fények őrzik. Hallgató árbocrúd bilincsén szellő játszik csilingelő dallamot. Csillogó tó vízében veretek fénye ragyog – új napot remélve –, feszül a

Nyárheve ül a víz tetején, tegnap korbáccsal verte a szél, ezüst tükörragyogásban fénye, nyugalma visszatér. Éles csillám, szikrasugár, bukdácsoló, táncoló víz, hullámölelt-csónak mellett úszó tollat

száraz a lég, nincs enyhület ég a köhintés felhő nem szereti a forró Napot illésszekere után nem lohol hajnal nem szül gyöngyharmatot törékennyé aszott fű

1. Minden szó fénybe lobban, szeretetszikrában ég a láng, szívből szóló dicséret, lesz-e égiekhez nagykövet. 2. Jó lenne, ha véget érne, nincs erő, sem akarat,

különös csend fények a sötétben nem lehet más; béke, imádság szeretnék szállni hív az ismeretlen határtalan hegyek hófehér havas hol lehajol az ég tűzként pattan

Szemedben láttam arcom élét, testemen kusza ágból font tövis vágta seb ég, elmentél. Gyűrött abroszon árva csésze, alján sötét zacc barna lével, beleírom neved a