Kategória: Szakáli Anna

Szakáli Anna: Állj meg!

Egyformán telnek a napok, te igyekszel, én kapkodok. Mi ez az ugrabugra tánc? Eh! Összebog! Csomóba akad a hosszú szemű lánc! Tolod előre és hátra,

Szakáli Anna: Fióknyitogató

Bedobozoltál, emlékeink között szellemként járunk fióknyitogató éjszakán. Kartoték szerint olvassuk végig eltűnt álmaink, s azt, kik voltunk hajdanán. A megfoghatatlan kisiklott kezemből, ismeretlen maradsz, miután

Szakáli Anna: Bujdosó

Víztükörbe zárva törik a fény, holdvilág arcába sikolt egy rém. Takarnak sírva szomorú vágyak, rám terül ködös, gyönyörű bánat, gyászolnak vidám bús napok, imától reszketnek

Szakáli Anna: Kettőnk dolga

Tizenöt szál virág a csokor. Az a forró láng belül ég. Tükör a szem. Ha nem hozzád, ugyan már, kihez tartoznék? Az a forró láng

Szakáli Anna: Színekbe szédülő álmok

Alkotáshoz lendül az ecset, útjára indul a szépség. Körökbe szédülő színek, színekbe szédülő álmok, felsejlő teremtésmítosz; – hallani vélsz egy távoli szimfóniát – megalkotott ember

Szakáli Anna: Arcod titkát keresem

Tavasz van. Arcod titkát keresem. Azt a pillanatot, amikor jöttöd fölkavarta csendes nyugalmam, és harsogó színekbe bomlottak a rügyet ringató ágak, madarak surrantak, kusza röptű

Szakáli Anna: Én, tudatlan

Büszkeséget gyermekként tiszta lélekkel éltem, világ gondját sem ismertem ekkor még én, tudatlan… Megkopott érzés fakította napom, átváltozott minden, leszólt megvetést őrölt a malom, megtagadtak

Szakáli Anna: Kháron ladikja vár

Ha idegen volna, nem fájna úgy, mint magyartól a bősz durvaság. Mert akartam-e én ezt a fogantatást, mit bűnül ró fel egy ostoba barbár. Tudom,

Szakáli Anna: Veled, örökké

Veled, örökké, most már mindörökké. A jéggé hidegült lábak, kezek honában, a szúró üveghegy-gerinc szilánkosra hasadt tűpárnái között, a néma, ki nem mondott, göröngyösre kopott

Szakáli Anna: Úgy ismerlek

(Baranyi Ferencnek szeretettel) Úgy ismerlek Baranyi Ferenc, nagyságodnál szerénységed nagyobb. Hiúság nem érinti lelked, tudásod szolgálat, szavad az édes anyanyelv csiszolt ékköveként ragyog. Mondanivalód nem