Kategória: Szabó Márta

Túl késő! Az idő elfogyott. Néma percek futnak át a havon. Majd megtörik a csend, csepeg az eresz, de szívemben a remény nem lehet velem.

Kék tó vize mellett, búsan meg – meg állok, Rád gondol szívemben minden dobbanásom. Rád gondol lelkemnek minden csobbanása, Lehajtom fejemet, bús lettem, árva. Árva,

Hol vagytok ti jó barátok, hol vagytok álmok? Nélkületek én már az erdőt sem látom. Elhagyott a sík vidék, elhagytak a völgyek, Magam járom egyedül

Fáradt hajnalokon, megtörik a csend, A süket utcákon cipők sarka kopog, Pár fa áll néma sorok mögött, S remegni kezd a levél a lombokon. Az

mit érek ha nincs bennem szeretet ha szív nélkül élem az életet olyan lennék mint szár nélküli virág mintha szárnya nélkül repülne egy madár olyan