Kategória: Stonawski Tamás

A hídon megáll a szél, egy madárka árnyéka fut át rajta. A vízen is könnyen libben a tükörkép, mint aki nem akar tovább madár lenni,

A hűtő zúgása éjszaka minden fordulásnál hallatszik. Ilyenkor dolgozik. Riadtan emlékezik a nap melegére, amit el kell felejteni reggelig.

A függönyön átszűrődő fény félreért valamit belőled. Nem tudja, hogy ma itthon vagyok, kulcs nélkül látlak, ahogy először észrevétlenül.

A járda szélén egy eldobott maszk hever. Valaki tréfából készítette rólam. Mintha a légzés emlékét őrizné még. Hullámzik a teste. Rálépek óvatosan — beleszédülök. Majd

Az éjjeli buszon arcokat lapozok a mulandósággal. Minden profil, egy félmondat. Valaki a füléhez emeli a csendet, megtöri.