Kategória: Spányik Miklós

SBO, Sürgősségi Betegellátási Osztály Odaszirénáznak, hiába tiltakoztál Ölelkezve mégy a nyavalyával, hátha Jönnek, és nem tesznek lakatot a szádra Lépteiden ólomsúly, a gerinc is makacs

A szemközti ház falán kopik az idő Az ablakok körül milliónyi redő Néha mélybe hullnak róla az évek S lenn a porban sírnak az emlékek

Lehámozott az éj. Gerincemből, mintha cipzár nyílna, száll el a fájdalom. Porckorongjaim megfiatalodnak, felszívódnak a meszes plakkok, és újra nevetek. Kiálmodom a fájdalmat. Csakhogy reggelre

A hideg buszmegállóban megfagy a gondolat S ráadásul felszállni csak az első ajtónál szabad Liba leszel, amikor araszolsz a sorban Gágogod is magadban, hogy ez

Büszke paripa. Erős és tüzes Hajlonganak rajta, fejüket forgatva A hűséggel töltött egyforma zsokék Akik elhiszik még a megrendelt mesét Hogy egy paci nem botlik

Ráébredés után Csonka éjszakák Kurta álmok A reggel már nehéz Hiába várod Mamuszba bújt az idő Csoszognak a percek Valamiért mennél De már elfelejted Az