Kategória: Spányik Miklós

A szegénység az álmokban halott Még sincsenek nélküle nappalok Reggel kaviárt látsz az asztalon De csak morzsák hevernek az abroszon Délben egy tál forró leves

SBO, Sürgősségi Betegellátási Osztály Odaszirénáznak, hiába tiltakoztál Ölelkezve mégy a nyavalyával, hátha Jönnek, és nem tesznek lakatot a szádra Lépteiden ólomsúly, a gerinc is makacs

A szemközti ház falán kopik az idő Az ablakok körül milliónyi redő Néha mélybe hullnak róla az évek S lenn a porban sírnak az emlékek

Lehámozott az éj. Gerincemből, mintha cipzár nyílna, száll el a fájdalom. Porckorongjaim megfiatalodnak, felszívódnak a meszes plakkok, és újra nevetek. Kiálmodom a fájdalmat. Csakhogy reggelre

A hideg buszmegállóban megfagy a gondolat S ráadásul felszállni csak az első ajtónál szabad Liba leszel, amikor araszolsz a sorban Gágogod is magadban, hogy ez

Büszke paripa. Erős és tüzes Hajlonganak rajta, fejüket forgatva A hűséggel töltött egyforma zsokék Akik elhiszik még a megrendelt mesét Hogy egy paci nem botlik

Ráébredés után Csonka éjszakák Kurta álmok A reggel már nehéz Hiába várod Mamuszba bújt az idő Csoszognak a percek Valamiért mennél De már elfelejted Az