Sipos Attila András: Testvériség
A horizont ma ismét lángban úszik, Mellettem egy vérző szívű nyomorék a földön kúszik. Átléphetnék rajta, hogy ne sebezzen meg az élet újra, De nem
A horizont ma ismét lángban úszik, Mellettem egy vérző szívű nyomorék a földön kúszik. Átléphetnék rajta, hogy ne sebezzen meg az élet újra, De nem
A tarka réten hempereg a szivárvány, S a felhők kacagnak rajta, olyan gyermeteg. Nincs ezzel semmi baj, hisz ő nem látja bennük a vihart hordó
Tavaszi tündérek táncolnak a kertemben, Rózsák illata tölti meg a reggelem. A kis patak dobogását hallom a fülemben, S ezt a napom is veled kezdtem
Egy fekete dobozban rejtőznek a sok színű figurák. Kirakják őket végtelen sok mezőre, amiknek a számát se tudják. Egy vagy közülük te is, csak éppen
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.