
Sipos Attila András: Testvériség
A horizont ma ismét lángban úszik, Mellettem egy vérző szívű nyomorék a földön kúszik. Átléphetnék rajta, hogy ne sebezzen meg az élet újra, De nem
A horizont ma ismét lángban úszik, Mellettem egy vérző szívű nyomorék a földön kúszik. Átléphetnék rajta, hogy ne sebezzen meg az élet újra, De nem
A tarka réten hempereg a szivárvány, S a felhők kacagnak rajta, olyan gyermeteg. Nincs ezzel semmi baj, hisz ő nem látja bennük a vihart hordó
Tavaszi tündérek táncolnak a kertemben, Rózsák illata tölti meg a reggelem. A kis patak dobogását hallom a fülemben, S ezt a napom is veled kezdtem
Egy fekete dobozban rejtőznek a sok színű figurák. Kirakják őket végtelen sok mezőre, amiknek a számát se tudják. Egy vagy közülük te is, csak éppen
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.