
Sipos Attila András: Testvériség
A horizont ma ismét lángban úszik, Mellettem egy vérző szívű nyomorék a földön kúszik. Átléphetnék rajta, hogy ne sebezzen meg az élet újra, De nem

A horizont ma ismét lángban úszik, Mellettem egy vérző szívű nyomorék a földön kúszik. Átléphetnék rajta, hogy ne sebezzen meg az élet újra, De nem

A tarka réten hempereg a szivárvány, S a felhők kacagnak rajta, olyan gyermeteg. Nincs ezzel semmi baj, hisz ő nem látja bennük a vihart hordó

Tavaszi tündérek táncolnak a kertemben, Rózsák illata tölti meg a reggelem. A kis patak dobogását hallom a fülemben, S ezt a napom is veled kezdtem

Egy fekete dobozban rejtőznek a sok színű figurák. Kirakják őket végtelen sok mezőre, amiknek a számát se tudják. Egy vagy közülük te is, csak éppen
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.