Kategória: Sinka Zsófia

Bírja a hideget mondják télen születtem jégszobor vagyok szívem hibernálom medve vagyok nagy és hatalmas téli szelek alatt lakozom ahol mínusz negyven a fok síelhetsz

Eszembe jut a gyermekkor, ahogy rohantam fel a cseresznyefára, ahogy meghajlott alattam az ág, fülbevalót fontam a gyümölcs szárából, pörgettem az arcom előtt. Leugrani a

Írhatok rólad, nem kell sötét zugokba rejtselek. Lélegezhetsz, veled én is. A napfelkelte nálad is olyan, mint a párkányomon? A posta nálad is késik, a

Köveket cipelek testemben néha egy elszabadul és utat talál halkan somfordál nem kopog megérkezett tudatja egy harang kong-dong lépte sincs surran ez vagyok én –

Éjszaka talál meg gerincem mentén kúszik fel csacskaságokat dúdol a fülembe bőr a bőrön kívánnám két hangos lélegzetvétel közt a legszebb a csend talán pont