
Sári Tamás: A tűz
Híven őrzöm a lángot, mint a szív melegét, hisz mi lenne vélem akkor, ha elveszteném a fényt? Ami elvarázsol, és az otthonom jelenti mindig, hisz,

Híven őrzöm a lángot, mint a szív melegét, hisz mi lenne vélem akkor, ha elveszteném a fényt? Ami elvarázsol, és az otthonom jelenti mindig, hisz,

Mily nagy erő lakozik a gyermeki tüdőben vajon, ha feloldani képes a legkeményebb szíveket? Elementáris erővel tör fel a zokogás, és még fokozni tudja, ha
az éjszaka bujaságát keresem – tó mélyén a súlytalanságig tévedésem három napja füstölög két gondolat között a visszavonásig kiábrándít a józan emlékezet – imára szólít
Zúgó, búgó kacagó hangok távolból suhannak felém. Egy régi nyár, kedves dallamok, szívünkben mámor, szenvedély. Érezni akarlak, hallani hangod, és a szívdobbanást. Újra karjaidba omlani,
Reflexió Tóth Árpád: Újév reggele című versére Én már lekéstem ezerszer temetésem, és mindig, mindenhonnan elkések, ettől nem fázok, bár sokszor nem értem, mitől lett
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.