Kategória: Salánki Anikó

– Minden tér pocsék – morogta Zsiga csak úgy maga elé, a többiek persze oda se figyeltek. Csak akkor szóltak egymáshoz, ha kértek egy staubot.

Óvatosan bújt ki a dunyha alól, meztelen talpát sütötte a beton, pont a kis szőnyegre ritkán tudott rálépni, hisz hajnalban koromsötét volt. Persze ha majd

Élete legrosszabb napja az volt, amikor Jutka elment és magával vitte Kisjutkát. Három éve történt, októberre akarta fordítani a naptárt. A konyhában lógott a falon,

Az utcában egész éjjel ugattak a kutyák. Nem is ugatás volt ez, hanem vonyítás, hörgés, egekig érő kutyafájdalom. Ha egy percre elhallgattak, valamelyik újra kezdte,

A Vitorla utcában a 24-es szám alatt lakott és vállalt javítást az órás, a lakóház egyik szobájában, ahol függönnyel elválasztva a konyha is helyet kapott.

Micike – aki nagyon utálta ezt a becéző formájú nevet – lemondóan nézett ki a kertbe. Az esővíz lecsurgott az ablakon, a szél ráragasztott néhány

Utált vásárolni. A boltokat, üzleteket is utálta. Mikor ezt először mondta ki hangosan, a szomszéd néni épp náluk volt, mint minden áldott nap, majdnem déli

Három évtized, vagy már több is, hogy a szülővárosában járt. Az öreg leszállt a vonatról, utolsónak. Nem volt miért sietnie, rá nem várt senki. Elnéző

Sose volt otthon semmiféle jószáguk, pedig az udvar végében lett volna helye az ólnak. Nem tartottak tyúkot, kacsát, disznót meg aztán végképp nem. Még kutyát