Kategória: Salánki Anikó

A Vitorla utcában a 24-es szám alatt lakott és vállalt javítást az órás, a lakóház egyik szobájában, ahol függönnyel elválasztva a konyha is helyet kapott.

Micike – aki nagyon utálta ezt a becéző formájú nevet – lemondóan nézett ki a kertbe. Az esővíz lecsurgott az ablakon, a szél ráragasztott néhány

Utált vásárolni. A boltokat, üzleteket is utálta. Mikor ezt először mondta ki hangosan, a szomszéd néni épp náluk volt, mint minden áldott nap, majdnem déli

Három évtized, vagy már több is, hogy a szülővárosában járt. Az öreg leszállt a vonatról, utolsónak. Nem volt miért sietnie, rá nem várt senki. Elnéző

Sose volt otthon semmiféle jószáguk, pedig az udvar végében lett volna helye az ólnak. Nem tartottak tyúkot, kacsát, disznót meg aztán végképp nem. Még kutyát

Amikor az autó megállt a kerítés előtt, ő épp a hátsó udvarban volt, a tyúkoknál. Négy tojást fogott fel a kötényébe, előtte kiszórta a poros

Alig múltam tizenhárom, hetedikbe jártam, amikor anyám úgy december elején közölte, hogy elválnak. Mármint apám meg ő. Én meg álltam a szoba közepén, szemben ott

15 éves vagyok – mondta ki hangosan a tükör előtt. Aztán már kiabálta, bevörösödött a feje, apró verejtékcseppek gördültek a homlokán, vékony nyakán kidagadt egy

Minden reggel korán kelt, nála korábban csak a felette lakó család, mert azok ahányan voltak, annyifelé mentek dolgozni meg iskolába. Őt nem zavarta a hajnali