Sabján László: Ezért szeretem
Varju Zoltan
Hozzám futottál az eső elől. Bőröd napsugarak illatát párologta ki, s én szerettem volna bezárni mindet a falaim közé, hogy ne szökjön el a fény.
Kategória: Sabján László
Sabján László: Nyomokban
Varju Zoltan
Ablakot festettem, s bőröm minden puritán tiltakozása ellenére is mohón itta magába a mérgező kemikália teremtésillatát, amikor a kis kíváncsi széncinege, mint egy emlékkönyvbe, a
Sabján László: Szürke díva
Varju Zoltan
Amikor álltunk a hóesésben (meglepett gyermekek) s köröttünk mindent hó lepett, a szemcsés, balladai homályban a mosolyod lett a napfény. Akkor tanultam meg:
Sabján László: Törvényen kívül
Varju Zoltan
Hajadba túrni egy szombat délután, felinni illatod, s visszasóhajtani… létezel, létezem létezünk, s óh, sosem jön el az a nem leszünk. Hazudni vágyom, s inni
Sabján László: Talán
Varju Zoltan
I. Szavakból szőni lehelet-vásznat, hogy röpítsen, ahogyan röpített a hit, ami nem is volt, amit csak úgy nyögtünk ki pórusainkon, mint kisdiák az első cigaretta
Sabján László: Mert
Varju Zoltan
Mert érzem ezt a reggelt, ahogy a vállad összehúzod; a pashminád halkan ölel körbe, elsimulnak selymes ráncai. Ma nem futok, nem harcolok; hagyom, hogy bekötözze
