
Rostás Mihály: Út
másra lépő falevelek. háromkor nyit a turkáló. zsongó tölgyek cinegét esznek. szókimondó csövesek Mózesről beszélnek. hármat lépek, téged éppen elrabolnak. a cipőm lyuka nem elég,
másra lépő falevelek. háromkor nyit a turkáló. zsongó tölgyek cinegét esznek. szókimondó csövesek Mózesről beszélnek. hármat lépek, téged éppen elrabolnak. a cipőm lyuka nem elég,
világ felső burkának kikiáltott ócska toronyban várom, hogy dobjanak nekem felületességet. hogy középen legyen: hozzál ide hidakat. nézd el, hogy másnak hányása eledel. krómozottan rothadó
féknyomokat húzol torkomra. téged sem akartalak. az utcát töltötte ma ez. gyász nélkül hogy lenne ünnep. megtanultam. a rohamok gyakrabban oldják fel a kellemetlen tekinteteket.
fekete gömb pólód színében. átitatott szerencse. mit meg nem tettél, hogy legyen alattad zene. fordultál máshoz, meg anyádhoz. egy történetben nem találhatod egzisztenciád tényét. ne
Amit ígér az egyik, a másik visszavonja. Szállsz és lezuhansz. Így telik tizenhat órád. Reggelre elmúlnak sebeid. Újszülött testem, kezdj új életet! – bíztatod magad.
A görbülő idő harapja létem, alig maradt belőle mára már, de túl megannyi lázitatta vétken beállva csendesen sorára vár. Habár receptet írt reá az orvos,
két golyó egymásnak koccan, üvegszemek más-más nézettel. alufóliába csomagolják, ami felül van, felüfóliába, ami alul. belga bonbonnak álcázzák magukat, a celofán alatt lehetnek keserűek. repedezik
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.