
Rostás Mihály: Út
másra lépő falevelek. háromkor nyit a turkáló. zsongó tölgyek cinegét esznek. szókimondó csövesek Mózesről beszélnek. hármat lépek, téged éppen elrabolnak. a cipőm lyuka nem elég,
másra lépő falevelek. háromkor nyit a turkáló. zsongó tölgyek cinegét esznek. szókimondó csövesek Mózesről beszélnek. hármat lépek, téged éppen elrabolnak. a cipőm lyuka nem elég,
világ felső burkának kikiáltott ócska toronyban várom, hogy dobjanak nekem felületességet. hogy középen legyen: hozzál ide hidakat. nézd el, hogy másnak hányása eledel. krómozottan rothadó
féknyomokat húzol torkomra. téged sem akartalak. az utcát töltötte ma ez. gyász nélkül hogy lenne ünnep. megtanultam. a rohamok gyakrabban oldják fel a kellemetlen tekinteteket.
fekete gömb pólód színében. átitatott szerencse. mit meg nem tettél, hogy legyen alattad zene. fordultál máshoz, meg anyádhoz. egy történetben nem találhatod egzisztenciád tényét. ne
Szeretettel ajánljuk figyelmébe olvasóinknak a – dunapArt kortársak sorozat – nyomtatásban megjelent műveit. A kötetek már előjegyezhetők – a szerzőknél és a dunapartonline@tolna.net e-mailcímen keresztül
Fekszem az ágyon, Betegtársaim halk szuszogása hallik, s fajdalmában olykor fel-felnyög az egyik. A folyosón hallom ápolók lépteinek kopogását, ahogy mennek sietős dolguk után, hol
jöttem én verset írni a világra jaj – a szakmát megcsúfolni szégyen – ha a firka a lírát szimbolizálja nem lehet ő költő – semmiképpen
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.