Kategória: Rostás Mihály

Rostás Mihály: Út

másra lépő falevelek. háromkor nyit a turkáló. zsongó tölgyek cinegét esznek. szókimondó csövesek Mózesről beszélnek. hármat lépek, téged éppen elrabolnak. a cipőm lyuka nem elég,

Rostás Mihály: Érkezés

világ felső burkának kikiáltott ócska toronyban várom, hogy dobjanak nekem felületességet. hogy középen legyen: hozzál ide hidakat. nézd el, hogy másnak hányása eledel. krómozottan rothadó

Rostás Mihály: Szökőév

féknyomokat húzol torkomra. téged sem akartalak. az utcát töltötte ma ez. gyász nélkül hogy lenne ünnep. megtanultam. a rohamok gyakrabban oldják fel a kellemetlen tekinteteket.

Rostás Mihály: Fészer

fekete gömb pólód színében. átitatott szerencse. mit meg nem tettél, hogy legyen alattad zene. fordultál máshoz, meg anyádhoz. egy történetben nem találhatod egzisztenciád tényét. ne