Rigó Tibor: Elrejtjük
Varju Zoltan
Egymásra gomboljuk mély csendjét a fáknak súlyos ára van már minden csobbanásnak halak bölcs némaságába halkulnak a szájak ezüst cseppjeit az ősznek a felhők szürkülő
Kategória: Rigó Tibor
Rigó Tibor: Akkor
Varju Zoltan
már volt székünk és volt asztalunk egzisztenciális vágy tombolt bennünk megmutatni bár mi sem tudtuk még pontosan hová tartozunk az út szélén guggoló bokroktól vártuk
Rigó Tibor: Magamról csak ennyit
Varju Zoltan
Sok dolog történt velem azóta is mi óta rájöttem hogy elvagyok én így magamban nem kell csoport sem barát aki barázdákat kapar a nyakamba miközben
Rigó Tibor: Hazajáró
Varju Zoltan
Mint a hazajáró lélek gondolatom oly gyakran járja be a temetőt körém gyülemlenek mind az emlékek minden ami volt azelőtt és minden amit még a
Rigó Tibor: Mindegy már (vers) – …a „fafaragó” vallomása és alkotásai
Varju Zoltan
Mindegy már az is hogy merről honnan jöttem hisz sosem volt kék az ég felettem fekete zászlós bús őszi fellegek bármerre járok én szomorún intenek
Rigó Tibor: Mintha már
Varju Zoltan
Mintha már szakadt vásznat dobtak volna az égre és alatta bujkálna a napsugár fakul már az ég azúros kékje szürkébb lett minden délután levelek hullanak
Rigó Tibor: Sokáig még sehol sem bírtam
Varju Zoltan
Sokáig még sehol sem bírtam sodródom mint a széltépte falevél minden útelágazásnál megálltam rettegtem a bizonytalant lépteim nyomára ráhasalt a tél átléptem bár önmagam hogy
Rigó Tibor: Ma sötétebb – (Roma holokauszt)
Varju Zoltan
Ma sötétek a felhők tán nagy vihar készül látjátok Cigányok ma könnyeinktől telik meg az útszéli nagy árok a hold nem forog kettétört mint a
Rigó Tibor: Önmagam maradtam
Varju Zoltan
Tettem-e valamit vagy csak keveset életem során honnan is tudnám hát mi az mi sok és mi az mi másnak még kevés hatvankét év görbíti
Rigó Tibor: Néha még
Varju Zoltan
Néha még rólad is álmodom esőt fakasztasz a ragyogó nyári égen vagy épp elém jössz olykor a járhatatlan utakon ha rozsdás börtön láncainkat lemarják a
