Kategória: Pollák László

Pollák László: Aforizmák

1. Engem hidegen hagy, hogy mennyit érek. Úgy sem vagyok hajlandó eladni magamat. 2. Amikor gyermek voltam, felnőtt akartam lenni. Most, hogy öreg vagyok, gyerek

Pollák László: Halott vágyaim árnyai

Az ágyad voltam, ma éjszaka rajtam aludtál, ülve aludtál. Két pici lábad a hónom alatt, kislábujjad ívén megcsillant a holdfény, a mellemen ültél, mégis engem

Pollák László: Csacska remény

Mihail Bulgakov emlékére Kormos vacok a fellegek között, nyomorgó lelkem nyomorult otthona, fázik szegény, ott fent, a magasban, a vacak vacokban. Sötét az éj! Hamarosan