
Péntek Tamás: ÁJKENGETNOSZATISZFAKSÖN
Ahogy átugrik a kerítésen, azt hinné az ember, hogy egy tolvaj, aki lopva, tilosban jár, pedig ő úgy ugrik, automatikusan, szinte magától értetődően, az évek
Ahogy átugrik a kerítésen, azt hinné az ember, hogy egy tolvaj, aki lopva, tilosban jár, pedig ő úgy ugrik, automatikusan, szinte magától értetődően, az évek
A férfi elégedetten kikerüli a múzeumba kígyózó sort és megy az időpontra váltott jegyek sávjába, így azonnal bejutva az épületbe. Ha nem veszi meg előre
Benő elhatározta, hogy véget vet szenvedéseinek és kilép a következő autó elé. Közeledett is éppen egy fekete limuzin, ám a sötét autó megállt előtte. A
Szeretettel ajánljuk figyelmébe olvasóinknak a – dunapArt kortársak sorozat – nyomtatásban megjelent műveit. A kötetek már előjegyezhetők – a szerzőknél és a dunapartonline@tolna.net e-mailcímen keresztül
Fekszem az ágyon, Betegtársaim halk szuszogása hallik, s fajdalmában olykor fel-felnyög az egyik. A folyosón hallom ápolók lépteinek kopogását, ahogy mennek sietős dolguk után, hol
jöttem én verset írni a világra jaj – a szakmát megcsúfolni szégyen – ha a firka a lírát szimbolizálja nem lehet ő költő – semmiképpen
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.