
Péntek Tamás: ÁJKENGETNOSZATISZFAKSÖN
Ahogy átugrik a kerítésen, azt hinné az ember, hogy egy tolvaj, aki lopva, tilosban jár, pedig ő úgy ugrik, automatikusan, szinte magától értetődően, az évek
Ahogy átugrik a kerítésen, azt hinné az ember, hogy egy tolvaj, aki lopva, tilosban jár, pedig ő úgy ugrik, automatikusan, szinte magától értetődően, az évek
A férfi elégedetten kikerüli a múzeumba kígyózó sort és megy az időpontra váltott jegyek sávjába, így azonnal bejutva az épületbe. Ha nem veszi meg előre
Benő elhatározta, hogy véget vet szenvedéseinek és kilép a következő autó elé. Közeledett is éppen egy fekete limuzin, ám a sötét autó megállt előtte. A
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.