Kategória: Payer Imre

Payer Imre: Terrier kánikulában

Alig vánszorog. Múlt terrier-évek. Őszülő csimbók bunda júliusban. Tappancsát tovaemelné. Lehuppan. Majd hurcolja a test szerinti élet. Törzs terebélye, töve egyre hívja. Szagolja körbe aprólékosan.

Payer Imre: Kaján vigyorral

Kaján vigyorral bősz ördögfi súgja: csitulj, idült, légy lassú sorvadás – Nem lészen többé vicc se geg se sutka, távolba halkul, ring a híg hommage.

Payer Imre: JANICSÁR

Szultánomat én még sose láttam, janicsár vagyok, peremen: lét-deliráltan, janicsár. Vak prés, ami van, semmi tanulság, janicsár. Hörgés az időm, szétköpi múltam, janicsár. Emlék, amitől

Payer Imre: TERROR

Rúgok közétek üres üveget! Megmozdulni se mertek, a nézésetek aszfaltba ragad. A túloldalról nézek, fülelek – A tekintetünk – tűrhetetlen ámok –, ha mégiscsak összetapad,

Payer Imre: TE MÉG SOHA

Te még nem, soha nem láttál engem. De tudod, hogy egyre közelítek. Amikor mégis meglátod. Egész közel. Az arcom. Tudni fogod. Megérkeztem. Én vagyok. Éles

Payer Imre: Az igazgatónő

Vagy a spicc cipő, vagy én – mondta a halálos beteg apád. Így nem lettél balettos. Üzletasszony lettél. Elhíztál. Arcodra fagyott a szívélyes maszk. Meddő

Payer Imre: BULVÁRSÁV

Volt egyszer egy Dezső. Vitte a motyóját és nem vitte semmire. Elkeseredésében bűvésznek állt. Túl az Óperencián, egy óceánjáró hajón nyulat varázsolt a cilinderből a