Egymás mellett tapossuk az utat. Egy vonalban a medencecsontból óramutatószerűen kalimpáló láb, a szőrös, hajótatszerűen ringatózó hátból induló mellső tappancs. Szagközlő, szóközlő őszi frissben. Vonulunk
Nagy esők idején tóvá terebélyesülnek a tócsák. Tó tükrében a lombnak élesebb a körvonala, mint józanul bólintó, parti párjának. Magányos törzs sokkal erősebb, mint a
Nem tudni, halott vagy kitörésre készülő vulkán közelében lajstromozom a kavicsok recéit. Merev, érdes, de leginkább hideg a közeg. Érzem, lehetett vagy még lehetne itt,
Odafenn a körfolyosó csendjét mesebeli tűzfal határolja. Lámpa piszkos fénye a lépcsőházban. Kopott lépcsőfok. Hány korszak léptei koptatták? Majd berobban a pirosló ünnep! Kitágul felfelé,
Itt van. Figyelj jól. Rejtve mutatkozik. A szürke reggel kockahidegben áll. Öröke állókép. Cikázva átrohanó, kusza zajszeletben.
Lefüggönyözött garzon mélye. Leszbikus félhomály. Noé, a paradicsomhal felalá úszik a világháborús akváriumban. Pöttömpicur, a neurotikus törpepapagáj alumíniumkalitkában tépdesi tollát, hörpint tálkájából. E., a hatvanöt
Az út megy tovább, te nem, nem futhatsz abba, tágba, fenn, nem folyó, nem örvény, nem ér be, fekete ég, ember nélküli égbe. Fekete ég,
Hol vagytok, ti régi betonfalak? Porosan szilárd, dísztelen tömbötök búcsútlan hova lett? Emelhetetlen súlyotok lepkeként repült el az akkori figyelmemmel. A személytelenül közvetlen, szürke zugok
… nem égi, égen túli. Hiányzó teremtés-alkatrész, prémiumkörnyéken lejtmenet. Darabos mozdulatok utcákon épületekben. Út és út melletti fákon a virágzó lombok változatlan egymásutánisága mechanikus ragyogásban.
Mintha köszönnének a pipacsok az autóút mentén. Igen, az ő hajlékuk itt van. Ahol átsuhan, átrobog mindenki. Perctöredékre. Aranymorzsás napfény. Rojtos-vörös a felhő. Ég az
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
