Kategória: Paudits Zoltán

Különös, hogy az ember az emlékei között éli mindennapjait, akár tudatosan, vagy akaratlanul. Mennyire fontosak az emlékek, leülepednek bennünk, érlelik belsőnk magvát, majd egy tárgy,

Még gyermekkoromból emlékszem a hűvös téli esték lázas izgalommal teli készülődéseire, ahogy vártuk a Karácsonyt. Hetekkel előtte papírra vetettük kívánságainkat, vágyainkat, remélve, hogy kérésünk meghallgatásra

Néha feltörnek bennem az emlékek, gyermekkorom régmúlt napjai, a felhőtlen égen az aranyban úszó meleg napsugár, a zöld pázsit, melyen önfeledten rúgtuk a labdát, a

Csendes és nesztelen a kora őszi táj, a szél szoknyája sem rebben, csak néhány magára hagyott kopottas ladik járja lomhán lassú táncát a víz csillámporos

Fázós november néz be unottan ablakomon. Hideg szürkeség. A házak némák, szemükben fáradt közöny, csendes semmittevés. Lusta földgolyó, édesen hamis nihilszószba mártva. A redőnyök, mint

Időben vagyunk, nincs késés – mondta a buszsofőr határozott hangon az első ülésen ülő utas felé fordulva és a műszerfalra szerelt GPS képernyőjén kirajzolódó zöld